Gondviselés…
A jelenlegi kormánypártok degenerált lelkére minden ráfér… KDNP kellő értéssel nem bírva az ideák világában matat, de lelkes s tartalmas exhortatióra alkalmat nem ad. Bűn van pusztító és romboló hatással… félremagyarázat! Nincs gondviselés, Jézus jósága és szeretete nem mutatkozik ki – de bennünket így tanítanak engedelmességre, szenvedésre és türelemre.
Rászoktatnak bennünket törvényeikkel, hogy a szenvedés, fáradság, a nyomor sajátunk lehessen… hát?! Miközben a tőke gazdasági igájában görnyedünk! A nép ugyan nem uralkodhat politikailag, de a megváltoztatás ügyéért, a szebb jövőért a hatalom pártjai sem tesznek semmit, csak szájjal adják ama szent és csodás áldást! A Fidesz vezér „Napóleon-szindrómája” lelkünkre és testünkre telepedett… fizikai kényszerei által a beléje vetett bizalom elveszett.
„A” kétharmados forradalmat” el kellene már felejteni, mert az egy hazugságra épülő és félrevezető választás volt.
Összenő, ami összetartozik: a hazugság, a csalás, a népbutítás, az egymásra mutogatás, a felelősség elhárítása.”
Munkanélküliséget hoztak és teljes anyagi romlást, eddig csak a visszamutogatással éltek- tudásukat mikor domborítják? Félelmet, megfélemlítést adtak barbár politikájukkal… A népnek már önvédelemre kell gondolnia.
„A jövőre nézve szinte semmi elképzelés a kormány részéről, csak a múltra való visszalépésre van program, mert azt egyszerűbb megoldani, mint előre haladni.”
Éhbérrel, munkanélküliséggel és esetleges kényszermunkákkal e társadalmat jobbítani nem fogják… a munkatörvénykönyv önkényes és beteges átírása hihetetlen nélkülözéseket hoz - a forradalmi eszme orbáni-tévelygésein csalódások sorával átszőve adja legújabb vívmányát.
„Tessék, már megmondani az előre merre van a Fidesz szerint? Van programjuk, hogy az ország előre vagy felfelé haladjon?
Persze aki képes magát fényezni az természetesen jó hírnek könyveli el azt is, amiben nyakig benne vagyunk.”
Keserű az igazság?
„Egy évvel ez előtt a zátonyok között sodródott Magyarország, ma már távolodunk attól – mondta Orbán Viktor.
Nem, nem távolodtunk még el a zátonytól. Sőt egyre jobban megyünk bele. Léket kapott a hajónk, ha nem térünk észhez, soha ki nem jövünk onnan. Vagy csak nagyon komoly áldozatok árán és sokára.”
Lelkesedésében verejtékeztetett nagy-urunk mára ritmust váltott – már embertelen
zászlajára tűzte a felség-jelet, nem fejre,
súlyát nem bírja el a velejáró kötelességeknek,
„…vagy azt, hogy elborult az ég fölöttem”— (szőke)
u.i „Más kárán csak az okos tanul. Az ostoba a saját hasznából sem.”
2011.07.25.