Orbán, avagy… sajnos az sem mind az, aki fénylik…

 

 

Ünnep volt, a beszéd “nagyívű”- ünnepélyes… csak magáért az önfényezés, elvette „mástól” a szót, nem szerényen csak szegényen- vonta iustitia szájából a salamoni döntést… nekünk senki, sehol a világon nem szabhat meg semmit…nem is parancsol (!)

Miniszterelnök: “...senkitől nem tűrnek kioktatást, és mindenkitől elvárják, hogy Magyarországnak és a magyaroknak megadja a kijáró tiszteletet.”

 

Szemfényvesztőn bolond fejed ott fenn még koronázatlan,

tán’ nem gebedsz meg, de hitvány és gonosz vagy…

Mondom neked én a Sors, kinek tanúja sok régi század-- (szőke)

 

“Brüsszel sem diktálhat Magyarországnak – mondta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Orbán Viktor.” - (magabiztosság az ostobák ismertetőjegye) – viszont az akadályok nem arra valók, hogy így, vagy úgy, de kikerüljük, hanem hogy azokat legyőzzük, ha olyan fontos, szükséges, szent célról van szó, mint az ország egységes irányítása a jobb gazdasági célokért- Európában már feketebárány Orbán, s mint olyannak a behódolás sem segít…

Egyéni, részleges, helyi, testületi, külön-külön érdekeket háttérbe kell szorítani- a szűkkörü, széthúzó, egységbontó különállás helyett, mit tesznek most a kormánypártok- inkább áldozatos lemondással is meg lehet és meg kell teremteni a félig jónál, tehát egészen rossznál tökéletesebb, sőt egyedül tökéletesnek remélt egységet, serkentőbben mozdítaná elő az alkotmányozás kérdését is… alázattal tevékenykednek - mi csak mondva van - s mégis minden más- csak kellő alázat nincsen ügyünkért!

De az okosok nem tanulnak- hiába magolnak… levét issza a nép, szomjazni bizton nem fogunk, bár nagy úr lészen fölöttünk az éhség. Hiába, no- a bölcsesség megtanulhatatlan…

„Közhely – közizlés – közvélemény – középszerűség…A közös tő elárulja, mi közünk van egymáshoz.” (!)

 

Lám és a gyakorlat, akár Rómáig is „visszakacsint”… ahol is a termelési viszonyok stagnáltak, majd egyre inkább a bomlás tüneteit mutatták. Ennek ellensúlyozására ott – mint itt is, hiszen nincs új a nap alatt – az államgépezet bürokratizálása (ezáltal már erős is?) látszott a megoldásnak.

Ugyancsak erre hajaz a ma…

Az államgépezet bürokratizálása pedig a jogászi funkciók bürokratizálásával, az államapparátusba való teljes beépítésével járt.

Ez a folyamat a társadalmi-gazdasági zűrzavarnak megfelelően jelentkező és a joganyagban mutatkozó zűrzavart is láthatóvá tette. Épp, mint ma…

„Test – Lélek: peches párhuzamosok. A végtelen helyett bennünk találkoznak.” (!)

 

Orbánunk lenne a modern Iustinianus? – kimondva mi az mi jogalapnélküli, és- ha gazdagodásra irányuló condictio, mint a klasszikus jogban - az így szolgáltatott pénzösszeg visszakövetelésére alkalmas - ez lett volna pénztár-kassza kiürítése is?

És kiterjeszti (bankadó például)- mindenféle alaptalan gazdálkodásra a condictiók hatályát, így a munkaszolgáltatás (közmunka esetére is talán?) is a gazdagodás visszakövetelésére condictio incertit ad? Jaj szegény magyarja, hát lészen is hajrá…

Nem eredeti római terminológiával innominát reálkontraktusoknak nevezett szerződések a jusztiniánuszi általánosításoknak köszönhetik létüket, midőn a kodifikáció megállapítja, hogy ide tartozik minden szerződés, minek tárgya (már mi rossz) most e jelenben – csakis a múlt-kormányok munkájából eredeztethető (?) - utólagos lépésként meghozott orbáni-törvényekkel, általánosítással, mint Iustinianus-  terel a peresíthetőség felé? Mert érdemek szerint osztja „jutalmát”?

“...amikor a hatalom nem képes többé felelősen szólni, nem tud többé az igazság nyelvén beszélni, amikor hamis ideákat hirdet és egyetlen igazi célja a hatalom megtartása.”

Csoda-emberünk lett vezér… „az evulúció protekciósa: szót fogadni még magának sem hajlandó renitens.” (!?)

Szőke Emil:

 

…önsajnálat lenne? Melynek fája oly terebélyesre növekedett,

    mint az ezer éves platán…

Lombja alatt ágaboga is már ezer felé szalad,

    milliónyi levélként üzen,

hogy győzelmi-kóros s több-esélyű a mozzanat-

    mégis  hullatja egy-levélként

igaztétét: hogy az élőkre „halál” vár…

    - nem mint jelkép, de balgán eképp -

mert ki homlokán most a fény,

    ott gyöngyöző játékain romba dől az igazság,

és próféciáin sors-döntve az álság lázán ég a „még nem elég”!

Kéjt hajhász önzön a kény…

    „sötét van?” Megfáztál, hogy vacogsz? „…félsz?”

…vagy tán’ a kor az- hogy ahogy élsz, „öngyilkos korhadás”?—

 

U.i. Elméletben „szép” vezérünk… bár nehéz számonkérni a semmit, gyakorlatban – ez életben csak csetlik- botlik, egy országot irányít a szakadékba, mert lejtmenetre állított öntelt cinikussággal megállás nincsen- hiába húzza a juhász a vizet a vályúkba, ha a bárányokba nincs meg „a cupiditas aquae ardens”, a szomjúság mohósága… éhét vizzel verni, amúgy is csak ideig –óráig tudja.

Hol itt a nagy, fenséges, a lelkek örök üdvét érintő feladat- ha már ’vállalásra kéri (ha még kérné!), küldi népét?

 

“...médiatörvény elfogadásával a sajtószabadság is áldozatául esett a kormány politikai rendszerváltásának...”

„Eleddig csak a bort sikerült pancsolnunk. Ma már a benne lévő igazság is hamisítható.”!?

 

“Március 15-e volt régen is az az ünnep, ami a magyar emberek szívét megérintette...”

Ünneprontó lettem volna?

 

2011.03.15.

 

 

 

 

Oldal: Orbán, avagy… sajnos az sem mind az, aki fénylik…
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat