Hamis és Hazug…
Értelmezés-tartalmilag volna baj a felfogásban – ha sztrájk van – de legyen tanítás. A gyerek menjen iskolába… (így helyes, bár semmi értelme, de legalább ehet!)
„a gyerekek, szülők, a sztrájkhoz nem csatlakozó pedagógusok érdekében a minisztérium gondoskodik arról, hogy azok a tanítók, tanárok, akik nem vesznek részt a PDSZ munkabeszüntetési akciójában, zavartalanul végezhessék munkájukat, az iskolák fogadják a diákokat, és ahol lehet, ott legyen tanítás.”
Nahát! Gratula. Lehet, csak értetlenkedem… „tanítani egyetemi fokon” – sztrájk vagy tanítás így fel sem merülhet? Mi van? Szétválás, osztódás egyik aláír, a másik ellentmond, majd felhívások, kérések…
Mit akartok? Ez már sokk! Egyszeri kellett volna és ütős… összefogás pártokkal, éhségmenettel, diákokkal, szövetséggel és a katlan máris befűtve Orbánék alatt, de nem (!) – szabdaljátok ezerfelé az életteljesség kedvéért – bátor szólalatban és tettben már élményt fordít az idő. Jönnek a kirúgások, merthogy nem akarásnak nyögés a vége és veszik, akiért kellene szólnia az egésznek: a gyerek. Sok a bába! Áthangol a részletekre… mondhatnám egy mondattal is: ennek így semmi, de semmi értelme!
„Jogszerűen, a sztrájkra vonatkozó bírósági határozat függvényében, a március 15-ei ünnepségek utáni időszakra, az országos választmány által elfogadott és a jövő hét folyamán kijelölt időpontban határozatlan időre hirdetik meg az országos sztrájkot - tette hozzá az érdekvédő.”
Inog az Orbáni szemlélet… önmagából! Végleges uralomra jutni? Így, hogy mást sem láttat a jelen hatalom (élenjáróként maga körül), mint gondolat- és erkölcsromokat, minden egész felbomlását, minden véglet hangsúlyozását, se reményt, se védelmet a jóknak, a gyengéknek, a hajléktalanoknak, a szegényeknek – s mi másból, hacsak nem önmagából és a vele egyívásúakból meríthet erőt és harci kedvet a létért való küzdelemhez? Ebben a dzsungelben már elvesztem!
A magány üvölthet csak farkasként, de így elszigetelt, vagy „kilövik” elébb… a társadalomból már négymillió kivetett, éhes és társtalan vár szószólóra! Az ellenzék egy töketlen, PRESZTIZSÉT féltő egy-rakás senki lett! Három éve ülnek a parlamentben, idétlenkednek - nyámmognak, érdeket nem képviselnek – megvédeni még sajátjukat sem tudták eleddig!
MSZP elgyengült végleg – leírható veszteség lett! Akik azt érzik, biztonságban vannak még, hiszik, veszély nélkül játszhatnak a tűzzel… egy-két rendezvény mögé állnak, bár csendben ugyanazzal a fordulattal mögüle ki is farolnak! Álmos és óvatos kortárs! Még ha fél, akkor is fütyörész s nevet, hogy ne kelljen sírnia!
Összességében nem rosszabb a legtöbbnél, hol keserű, hol gyermekien naiv – hol lázadó, hol alázatos még – sajnálja az öregeket, a fiatalokat, de ha rossz kedve van, a nyomorultakba is belekötne, hol ijesztően kicsapongó, hol elragadóan tiszta, hol nemesen szárnyaló, hol meghökkentően közönséges – állati és alvilági – mégis urat játssz minden végletével és ellentmondásával – fellelhető már itt is az erkölcsi válság!
Mesterházy eddig hol volt (hol nem, leginkább)? Most ébred? – körülnéz és nem lát, vagy még homályosan, ahogy a hályog felszívódik az érdeknek? Ama sajt már kiénekelt a szájából – megerőltetés nélkül elvesztette, csak azért, mert hiúságból építkezett! Már most láttat (abban nem vagyok bizonyos, hogy látja is): csupa bűnt, erőszakot, visszaéléseket, jogaink lábbal-tiprását (aminek csendben elhallgatója volt) - vágyaink- emberi-méltóságunk sarában „röfög”! Emberre még így nem haragudtam meg!
Logika nincs, a forma merev! A képzeletnek sincs mibe kapaszkodnia! Ha Orbán marad, már pedig – eddig úgy néz ki (!) – megköszönhetjük ennek a képlékenységében fulladozó ellenzéknek, mámorító gyerekesen naiv hitének – amit én butaságuknak tudom be – egyéni körvonalukba ragadtak, ki nem emelkedtek a kor egészéből. Sőt! Kibogozhatatlan egybefonódással a „varázslat” nem is sikerülhetne. Megállapításom: az MSZP egy véresen kapitalizálódó párt lett. Nincs arca! Lelkükben a nagyok irigysége ég! Hamis és Hazug – várakat döntene, de magának építene! Nincs harsány, megfontolt – közvetlen és bátor kifejezése! Értelmetlen és értelmezhetetlen…
Időnként durvák (többször egyetértők a hatalommal) – jobbra-balra ingadozással nem is értik a tréfát, a célzások ízét, hatékonyságát a legpontosabb magyarázatok ellenére sem érzik (Kövér nyers szavaiból sem) – meg-megenyhülve zűrzavarukban százfelé merengenek, s akarva – nem akarva mégis Orbánnal értenek egyet! Az emberben felvetődik kérdésként: érdemes-e vesződni megértésükkel?
Magyar pápáról beszélnek… „Benedek pápa távozásának hírére először a brit fogadóirodák kezdtek heveny találgatásba, ott a magyar bíboros sanszai csak a hetedik helyre voltak jók. Úgy tűnik,az olasz közrádió vagy jobban informált, vagy munkatársai jobban örülnének Erdő Péter pápaságának.”
Erről már elmélkedtem magam is… ne legyünk e téren túlságosan és igazságtalanul érzékenyek. Ne érezzük magunkat sértve, megbántva, még megbírálva sem, ha mégsem úgy lesz! Hiúságvezérelt a felvetés is – mit kiváltott – csak annyi, mit leszűrhetünk: így egészséges a verseny. Élesztőbben, biztatóbban, serkentőbben mozdítaná elő a közös, nagy, szent célt!
Előzőkben elmélkedésem lehetett akár durva is – egyesek szemében bizonyosan – mégis annak kapcsán és ellenére nagy hibának tartanám a rosszindulatot – szeret minden elvből lebírálni, leértékelni, lebecsülni, becsmérelni, tekintélyt fűrészelni és minden felett pálcát törni… Erdő Pétert - az embert, a személyt nem ismerem közelről, az országnak meg nem jönne rosszul - ezt be kell látnom! Viszont a tapasztalat azt bizonyítja, hogy minél nagyobb cécóval, ünnepéllyel, külsőséggel kezdünk… folytatásban annál szegényebb, a vége annál szomorúbb. Istentől rendelve a rábízott igazság – tételezi a magas erkölcsöt és világnézetét, a tízparancsolatot, az Evangélium szellemét, a szeretet törvényét és a lelkiismeret tisztaságát, mit minden erejével érvényesíteni törekedjék… „Isten áldja”!
Dicsérd házát az országnak
Ő a szem, a fül és az ajak…
Törvényelnek, ahogy
A kény és kedv
A rájuk megszabott -
A jó anyjukat ezeknek az angyaloknak!
Onts könnyet, lágy sóhajával a jámbor-szíveknek
És kérj bűnbocsánatot.
Gőggel a sok megátalkodott
Ott harsog, ahogy megszakad…
Tudom, rajtam rongy sem maradhat—(szőke)
2013.02.17.