A “szent”- királyi ünnep...

 

Az egész társadalom arra épül, hogy kizsákmányolnak. Nem “illdomos”- szó, tudom... a hatalom másként fogalmazza meg: együttműködünk. Nincs munka sokaknak, sokak segélyen vegetálnak... éhező gyermekek járnak iskolába, családok szenvednek- kifizetetlen a számla és még sok minden más. Bérmunkás van, ha véletlen ad is némi munkát- rabszolgaként tartva... gazdasági és politikai elnyomásban megalázottságban, hol a szellemi- és erkölcsi eldurvulás mindenféle formáit megtapasztalja a lét, ezt hozta magával- ezt idézi elő a társadalmi-szerződés (?) Nem, mára felhígult- elmosodott határaival- koldus, nyomor, rabszolgaság, munkanélküli éh-ellátmányban, bérmunkás stb... keserv- kín és fájdalom, mi lélekben szorít- fizikailag fojtogat...

Ha belebotlasz, kitőrheted rajta a nyakad... ma már képtelenek vagyunk felismerni egy más világot?

Szabadságunk álszabadság, hamis- ínség, magárahagyottság van. Félelem, mert az emberek nemhogy kimondani nem merik mit éreznek, de már megfogalmazni sem merik- bevallani sem maguknak valós helyzetük... csodában bíznak talán? Hogyan is... ha ez a szabadságnak nevezett eltompulás nem ment meg senkit a nyomortól, a munkanélküliségtől- legyen alázatos, türelmes... mennyei jutalom reményével vígasztalja magát?

Tudatára mikor ébred a nép? A pálinkafőzés után, itt a szellemi-pálinka, melybe belefojtják emberi mivoltukat majd, valamelyest is emberi életre való igényeiket- s ez a vallás? A “forradalom” szóljon e földi életért! A hatalom gyakorlata ne legyen hatalmaskodás, ne hivatali önkény...

A történelem zegzugos kerülő utakon halad. Észrevetted, hogy megdöglött (fehér) –lovad, leszállhatnál már róla... valóban ez látszik járható útnak? Ahogy a székely mondja: “Téged így az ördög es megunna... nem es lehet vélle gyalog beszélni, ha lóhátra nem kerekedünk.” Sokan már ki- vagyunk szolga, ki- ma vesztesen kóboról, a kitagadó-szavakat mások által hallgatva... “új-kenyérnek” ünnepén a lét száraz-morzsáit majszolgatva. A kíváncsiság már- csak távolokba, álmosság ül a szemekben, fáradság-gyürt arcaival a nyomor ünnepel... ünnepel a jelen nyakába-akasztott tegnapjaival, hol felkészületlenségével- a holnap erőszakjának már megcsúfolva engedhessen?

 

                          Eladta magát- magának a hatalom,

                          lelt egy-kupac bonyodalom...

                          Illatfelhőin glóriázott  Király, halleluja (!)

                          hol csak zavar van- s látásán ködfátyol

                          holmi-lobogással önmagán

                          hunyorog, ki- trónon-trónol, mert emlékezetre csalóka

                          történelmét írja az új-kor szorgalma... ó-kort- ókor,

                          ahogy áldásra épp fogyasztott  a bor.

                          Eszét vette a hatalom birtoklása... méltó-méltóságában

                          Mára zavar- arcátlanul

                          örök- rejti magát valósága magával- (Szőke)

 

Vagyunk bajban, amúgy nyakon felül, ha magáról valaki hiszi is, hogy felette van mindeneknek.... mert pénze van? Belügy-dolgaival a nyomort-felszámoló tevékenység (“Pintér berágott...”), mily’ nemes tett... a közterekről, belváros részeiből kiűzve- megszünteti a nyomort- elég volt! – és már nincs is. A kirakat szép lett- lesz, s a lélek emberi-tisztasága mivé (?) – már senkit nem is érdekel. “Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami állati” – mondaná ma Terentius... Az “agresszor” nyer... tegnap még hencegett, ma halad a korral (PR-t csinál). A jó- hír ebben, az ember néha állati-jó tud lenni. Lehetne talán a lét helyzetén is változtatni? Talán egy élhetőbb élettel megsegíteni... nem a Ti dolgotok, nektek a feladat: elzavarni! Legyen más, ki- jótékonykodik... nyugtatva lelkiismeretét azzal, majd felszabadítja rabszolgáját és megvédi annak szabadságát?

Mint az volt Szent István idejében is: születés, méltóság és vagyon szerint ki előkelőbb, ki kisebb bírtokú de úr, ki másként- szolgain és ki- szolgát ől csak értékét tartozik megfizetni! Lesz vármegyénk, meg királyi rendelet, hogy ki ellenszegül majd felnégyeltessék? Drága-kenyér minek árát fizeti a nép!

Tényleg meg lehet tenni, hogy a ‘kény úgy forgathatja a történelem kerekét, akár köpönyegét? Maroknyi nagyhatalmú által- a vallás fői “apostoliként”, a hatalom legfőbb méltósága “apostolként” oszthassák az áldást rám- ránk? Mert erőszakos béke létezik? Hol fölnyöszörg a nyomor, hol kevés “erejének” is szárnyát töri, ki- a “fényről” odatévedt- s messzire dobni gondját üldözi, kergeti?

 

                           Mióta rám nyílt a lét,

                           nyomor-fekhelyein sírás-görcsén

                           a rettegés öl szorít...

                           Számítással a lehetségesség,

                           a valóságot befalaztad...

                           Csúfolásra a szükség másként,

                           nyálas-diadal-

                           kegyelemkenyérrel fizetség— (Szőke)

 

A “Király” ítélete szigorú, de igazágos... mernéd e másnak ítélni? Nagy emberek ők (csak kis “e”-vel) – rabszolgává sülyeszt, aláz... hogy felszabadítson, hogy ezt a szabadságot védje meg? Áldásos tevékenység... hol nekem maradt az “új-kenyér ünnepe...”! (?) Egyre drágábban...

 

2010.08.20. 

 

Oldal: A "szent"- királyi ünnep...
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat