Orbán önkényes konstrukciója...
“Sajnos, súlyos gondok vannak a magyar demokráciával” – mondta Gati, aki reméli, hogy a Fehér Ház nyilvánosan is állást foglal a magyar fejleményekkel kapcsolatban.”
...telt a fordulat— Igen, ez így is van- eltagadni már nem lehet! A szabályokat keményen és érzelem-mentesen átírta Orbán... társadalomszabályozás főtételei maradtak ugyan, de tartalmuk változott igencsak. A szokás, a vallás, a tételes jog, az erkölcs, az illem és a divat... nézzük csak: a szokás Orbánnál csak magáért való- s a dolgok végső lényege nem azonos a dologról való közkeletű fogalommal. A valóság megaláz... “pokoli kéjed önzése” lett, mely hatalmaskodásból áll, Orbán műremekei közé sorolható pokollá változott.
A vallás, mint keresztényi érték-rend az elöbbiek okán semmissé vált (életkeretéből most változott át a vasárnapok lopott örömévé). Oktalan és zabolátlan megnyílvánulás hitelvéből csak a lényeg veszett el... bár vallom, hogy mi is a tévedésnek minden oldalról kitett gyarló emberek vagyunk- bizony nagy igazságérzet szükséges ahhoz, hogy ne igényeljük mindig a magunk igazát!
A jog, no, ez már igencsak valami lett, hiszen – ha valami nem tetszett, tetszik, simán alakítva egy új- más törvénnyel (alkotmányosság nem számít, emberi-jog sem- hol szabadságunk is veszett... minek is az?) és visszafelé alkalmazva lészen saját... személyes kapcsolata: valaki fölött ott áll a törvény, a rideg, személytelen, abszolút-törvény, mely büntet... a valami!
Az erkölcs szintén kiiktatott, az ellen cinkosa- asszisztálunk sokk-szerűen, épp, mint a vallás az elöbbiek okán semmissé lett: “Füled és orrod szimatol, megcsal, megoszt, elad a szád”!
Az illem, na igen- bemutatva rekedt hangon Európának! – és divatot csinál belöle, mert erővel izolál! Kinek istene minden eddigit felülmúló szemérmetlenséggel, heveny-lázának csillapítására a “pénz”! Már a világ beszél róla...
Alkotmányos citátum-gyüjtemény,
túlmutat terén...
gyújtovány alakjában összeforrott egészén
halállal-lakolt a lét,
tart álom-sötét szemlét-
hogy időre a testi való kötelére aszott,
s függ a szabadság megmerevedett-bölcseleteként ott,
mert mércét bomolt a bátorság akusztikus részén— (Szőke E.)
Értékelni fog Orbán, idén kétszer is... megmondom mi lesz- megvédem népemet! – mondja majd, mindenáron minden körülmények között, miközben beharangozza reform-lépéseit, mellyel hétmillió embert rémít meg... ezzel a munkájával elszegényít, nyomorokat fokozza és a bűnözést erősíti meg- épp a legszegényebb rétegnél.(- csak egy példa:„A magyar munkaerőpiacon 50 év felett szinte lehetetlen elhelyezkedni annak, aki bármely okból elveszítette munkahelyét”)
Csendben kérdem milyen rendszer az, hol a hatalom védelmére alakult “kommandó” és rendőrség fog rendet megfogalmazni? Demokratikus (?) – és a hatalom is demokratikus (?) Válasz a Világnak, hogy igaza van mikor diktatúráról beszél? – hogy benne a nép az, ki- számkivetett? Valahogy az érzet, hogy saját fegyvereinkből kovácsoltunk fegyvert magunk ellen!
A Fidesz-Kdnp még mindig és mind, csak a győzelemnek örül.... miközben a népben már a lassú érzelmi áthangolódás megindult- a hatalom disszonáns hangjain, kényszere alatt kikristélyosodik egy más út... melyhez már Európa is csatlakozik? – mert a “komor szemet el nem bírom, örök gyehenna lesz attól sírom”! Egy délibáb-ország “királyát”, hogy tiszteljünk... amikor e talpalatnyi helyen alattomos a fenyegetés?
Orbán “forradalmi” ideológiájával az elidegenedés zsákmányává lett ember szükségszerűen hamis tudatát fogjuk fel – bár minden megismerés mögött rejtőzik valami igazság, de- hogy Orbánunk különböző történelmi előfeltételek között különböző dolgokat igaznak vagy igazságosnak tart, az semmit nem bizonyít az igazság vagy igazságosság tekintetében. A külső máz alatt mindig valamilyen aljas érzelem rejtőzködik... lám (!) – elfeledve honnan... hová jutott. Olyan már, mint a túlsózott étel vagy az agyoncukrozott sütemény: undort kelt vagy émelygőséget okoz.
Megkopott emlékkel takar el a múlt.
Tüze húnyt,
fél- e léttel hinni,
hogy tudjunk-
meggyőzhetném magam, magunk...
“Mi cudarat és jót egymásért tanultunk”
most újat tanít a lét,
fúr- farag
s nyugalmat nem ad,
időre “múlt”-- (Szőke E.)
2011.01.28.