Rend-váltástól helyzetromlásig...

 

       Ébrednek már, de nem odafenn- ők élnek, megélnek, jól élnek- nem sürgős nekik még gondolkodni sem! Nyomor, vidék helyzete- munkanélküliség, éhezések... nem számít csak erős állam legyen, oda úsztatva az ország milliárdjait.

       Húsz éve mondjuk a helytelen politika mindent tönkretesz, már Antalltól- mire most sokan felszisszennek... igen ő, ők sem tudták kezelni a helyzeteket. A legnagyobb katasztrófa, hogy az új helyzeteket úgy teremtettük meg, hogy senki – se alul, legfőképpen felül felkészülve nem voltunk. Szétlopták, leírták, becsődőltették Az állami-gazdaságokat, a Tsz-ket, üzemeket, Ktsz-ket, gyárakat... kevés elsőszámú vezetőt tudok, akik első millióikat  nem így teremtették volna meg...

És eljutottunk szépen- folyamatában egy olyan helyzetromlásig, hol már-már a hatalom félelmében (mert hatalmukat féltik) saját védelmére egy új rendőrállamot épít fel! Erős államot akar, hol csak egy misztikum szentsége áldatik majd (régmúltal a korona-tan), s ott a nép már nem számít- nem tényező- csak emberek csupán akiket büntetések növelésével még tovább sanyargatnak. Várnak az eurós-elnökségre, hol hiszik, hogy a befolyással mindent megoldhatnak! Tévhit nagyban! Épphogy nem, hiszen egyformán kell mérlegre tenni ott mindent, fel kell mutatni egy új, felpörgetett gazdaságot – nem lehazudni (!) – hogy támogatást kapjunk, s az még mindig legfeljebb szavazat és nem kész tény... méginkább nem készpénz! Ha komolyan gondolnák a nemzeti felemelkedést és a valamire, nem a semmire hirdetnék a nemzeti együttműködést, akkor észrevennék nem jó az irány... ahogy székelyem mondja: “ami addig vót, mind elfelejtették.”

Európa és már a nép sem arra kíváncsi, hogy az Mszp múltjában, a Fideszében sem kevésbé, akár a rendváltás elejétől- milyen csontvázakat lelnek fel, hanem arra, hogy a fontos kulcshelyeket betöltő vezető-emberek épp ésszel bírnak-e a megvalósítható lehetőségek tekintetében és mennyire gyakorlatiasak!

Az igazság mit annak testálnak Orbánék- kegyetlen voltából még visszaüthet, kitérőkre már nincs időnk- ne kisérleti nyúlnak nézzék az embereket, hanem cselekedjenek mindenki épülésére... rombolni minden hülye tud, már talán építeni kellene. Elértük, elérte a Fidesz, hogy a biztatás is hiteltelenné vált, keserűség van a lélekben, a hitben... botladozik az akarat jobbról is, balról is. Valahogy nem találjuk a jóútra vezető irányokat.

Nagyképű, ostoba dölyf hová vezethet, hogy tekint ránk a külhoni-magyar, milyen példaképet mutatunk- és kinek leszünk majd vonzók azokkal?  Törvényszerű volna, hogy ez a közérzet mélypontig ér? Seholsem talál megváltásra, s nem lát többet, mint megalázó önfelejtést? Legjobb esetben is csak két önzés párbaján keresztűl láttatva világunk (Fidesz- Mszp)? Az országgyűlésben kapcsolódott a jobbik, kocsmaszintig lesűlyedt megnyílvánulásában... hiba, vannak kérdések, amelyekre tanácsosabb inkább vállunkkal, vagy kézlegyintéssel válaszolni, mint nyelvünkkel (!)

S “fennhangon röhög a balga...” – a mindig szánalmas gondolatszegénység és intelligencia hiányának jele...

Érték, maga a lét is devalválódott, értelem, hit, tisztaság- tisztátalanul és csupaszon, napi meggyalázása a népnek- nincs egy ellazult, megengesztelni kész pillanat, ebben az ütni-vágni könyörtelenségben... ideológiájával, félelmeivel és stratégiájával, illetve ezek figyelem elterelő, agresszív, lázító antidemokratikus  gyakorltával éljük a mindennapokat (!)

Egy maroknyi gazdag jóléte lett biztosítva, az ő sajátos békesség-igényüknek törik meg gerincünk...

Zengzetes Orbáni szavakkal, kormányzó-lózungjain át, föl-fölcsillan valami, mégis csak sejtelmesen itt  ... s a benyomás ingerét mindig tudomásul vesszük. Egyéni tükrében végig visz valami érzékelhető sugalmazást egy-egy távolra utaló képzetet, de a gyakorlati megvalósítás csak látszatként jelenik meg.

 

A szerencse elhagyott,

             szerencsefia sem- nem vagyok,

csak jajdulok, ezer kínnal- mit e kor

meghatározott

             körvonalaimra nyögni rakott.

Tenni? Mit?

Még szunnyadom létem időcsonkjait,

             s a rárakódott szavak

             salak-kéményeit

             füstölögve szorongom…

Ős-okán sehol? Még várok— (Szőke E.)

 

Minthogy Orbán már mindent megígért e népnek, s mindent vissza is von- amúgy lassacskán, a választások óta már nincs is az ígéretekből… vele a gyűlölködés politikáját adja a gyakorlatnak, diktatúra formáit öltötte föl, most már csak szózat- malaszt, mit a központisított hatalom biztosítására felhasznál egy más történelmi aspektusból, mit csúfolnak demokráciának. A kép erősen szubjektív, mert a központba magát adja, a valóságot úgy szövi bele, mint társadalmi átalakulást és a szabadság ellen egyfajta misztikum felmutatással alkot erkölcsi fogalmakat az új alkotmánnyal, de megmagyarázni mégsem tudja érthetően azt, lehet, hogy maga sem érti a lényegét? „Itt az idő”, mit kegyetlenül próbára tettek a „hirdetők”. Próbára tette az idő, a hitet, az élet értelmét, reményeit, mert millióktól veszik el.

       Az össze-visszaságban a beszédek is azok, nyíltság is visszamutogatott- gyávaság áhítatában, hol egy központosított cél lebeg, ott bonyolódik a hatalom… hol már a szegénység is a megszégyenítésnek feszeng. Bajainkat, fájdalmunkat, sérelmeinket elhallgatják most…

 

…érzitek? – sötét tónusát rajzolja fel a fény

Egy magán bőg,

                  eggyé a több és hidegén

egy új rend másul- közein szakadék…

már százezerszer tükréből dől 

                  ránk az ég

százezer könny-híd vele rajzol fényt—

  (Szőke E.)

2010. 11. 10.

 

Oldal: Rend-váltástól helyzetromlásig...
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat