Új szellem-kezdet

A jó, a szép, mint lényeg a társadalom és az egyén kiteljesedéséhez. A valóság mélyebb átélése, a lelki egyensúly kialakítása utáni vágy. Szívedben a kedvetlenség ördöge? Mondd ki, mi fáj, s megkönnyebbülsz. Ezt tettem én is...

Kizárt, hogy lezárt...

 

        Hallgatom Orbánt, értelmezni próbálom szavait... “Ó, ritka óra. Mekkora csend. Semmi riadalom.” Bennem, bár egyszerüek szavai, érthető részletein polgári forradalma is- mégis nem áll össze egységgé, egységes képpé... vajon mit is akarhat a Vezér?

A múlt béklyóinak lerázását?- de hisz’ benne volt dolgozott is érte, meg ellene is picit (hiszen kivonult, kivonulgattak az üllésteremből mikor csak tehették), igy kuszálta összevisszára a valót-  csapatával, időnként érthetetlenűl... konstruktív az nem volt, az egyszer már biztos. A válságot mélyítette inkább, hogy hátulról ellenbuzdított- éppen mikor azzal látszanak foglalkozni, hogy magukat a dolgokat átalakítsák, hogy valami soha nem voltat teremtsenek- aggodalmaskodtak a maguk szolgálatára ott mind.

          A kitalált jelszavaikkal kendőzte magát mi- ma már parodizált...

A forradalom, az Orbáni fülke-forradalom egy kitalált, jóidőben közreadott önámításokkal telített, de korlátolt-tartalmat kapott, elrejtették benne szenvedélyüket és az illúziókat. Önfeláldozásra igy kérte a népet, szavazással- hogy történelmi magaslatain tartott feladataikat eltúlozták, a valóság meg rejtve volt (a forradalommal rejtett húsos-fazék- hirdették a kevesebb jövedelmet, de az álláshalmozással, kevesebb munkával mégis többet nyernek!)... nem baj (?) – isszuk a levet!

Szociális kérdéseit a múltból nem támaszthatja alá, hanem a jövőből teszi, ami fikció- nem láthatja maga sem, mégis a felfestett képzelgést közreadva, forradalmával meggyorsított hajtóerőre tett szert.

Elkezdte az önmaga megvalósítását- a “babonás hiedelmeket” a jelenbe ülteti, történelmi visszaemlékezésein kábítja még magát is tartalmuk tekintetében... frázisaival túlhaladja a tartalmat!

“Az igazi műben egyetlen jaj-csepp sor jobban megrendít, mint ötvenezer köbméter szó-zuhatag...”

Forradalmával gyorsan rohan sikerre- előadásain drámai a hatás, gondolatai egy-egy ünnepi beszédben egymást múlják felül.

Hogy ez az Orbáni forradalom rövidéletű-e azt megjósólni nem tudom, hisz’ április óta hat rám nyomasztóan, mert időnként mögé bújik a Vezér, mi- kiinduló pontja- helyzetben, viszonyban, feltételeiben, ezért is nem tudom lehet-e egyáltalán komolyan venni...(?) - arra nem is merek gondolni, hogy az elöbbiek okán komollyá most kezd válni. “Se korcs-gőg, se korcs-alázat nem tartja össze házad-hazádat.”

Tehát nem tudom és nem is tudhatom, tetőpontját érte el a forrongás korszakának, vagy csömör fogja el a társadalmat... kegyetlen az alaposság az már érezhető, nem bírálva magukat-  a múltat nemhogy lezárták volna, de gúnnyal feléje még növelik is a tartalmat, hogy bizonytalanságban tartsa a népet, hogy ezzel a visszafordulás lehetetlenné legyen. Mindig éreztetve a forradalmi kiindulópontot, hogy a felszín a megrázkódtatásnál több legyen érzetben.

Bár az ilyen forradalom rövidéletű, hogy sikerről sikerre ment (választások) - extázis-szellemét mégis beárnyékolták az előre nem látott tragédiák (valuta ingadozás mellett, az árvíz és az iszapár...) – de a hatalom felemásságain a társadalmi összefogás szép példáját felhasználva, még nagyobb “óriásként” egyenesedett fel!

Emberek és dolgok szikrázó-együttesén új-erőt szívott és megteremtődött egy új helyzet- megvalósult az addig csak hírdetett nemzeti összefogás...(igaz nem az eredeti terv szerint!)-

Az ünnepi hozzáállás kicsit visszavettre sikeredett... Orbán öntelt diadalcsaholásával, 56 harcának lezárásával, megkezdődik az ezeréves birodalom (?) - a fejekben- főleg az ő fejében kigyúl a fény és jöhetnek a rögeszmévé vált dogmák!

Itt lesz boldog a magyarság, égig magasztalva azt a jövőt, amely rá vár, és azokat a tetteket, amelyeket “in petto” tarsolyában hordoz- ámde még nem akar velük előállani!

Ahogy jó- székelyem mondja: “Jaj barátom, azt nem a te számodra főzték vót.”

Varázslómesterünk mágikus igéire a nép lemond legszentebb jogáról a szabadságról. Mert- mit, ugyan a múltnak testált- minden, ami fennállt megérdemli, hogy tönkremenjen... e szófordulatot csak remélni merem, hogy nem mindenhol követi a gyakorlat, e fordulatok általában nem oldják meg az Orbáni “problémát”, csak másként “formulázzák”.

Jöhetnek a koncepciós-perek, az üldözések- felelősök keresése- mind a múltból (mit lezárt?), hogy saját hibáikat rejtve tarthassák, hogy e nép többé ne ébredhessen öntudatára...

A “hősök”, akik megbuktak, bebizonyult alkalmatlanságukat (lásd. Ellenzék most) – igyekeznek megcáfolni, hogy más-más platformjaikban kölcsönösen megajándékozzák egymást szánalmukkal, ott csoportba verődnek... igénytelen kedélyük még-rendjében.

Velük a nagy tény, a hanyatlás tünetei... sajnos, s nevezhetném akár kishitű kedvetlenségnek is (mit az Orbáni korszak igy prejudikál) – amíg belső félelmüket a leghangossabban kiabálók túlharsogják... hol majd ítélőbíró a történelem- végrehajtója vaj’ ki lesz?

S mi történk a parlamentben, felébredt az Mszp, hál’isten, mondanám épp idejében, végre markánsan kiállt véleménye mellett és demonstrált igazáért... (!) - kivonultak...talán- és remélem is, hogy rájöttek, abban a helyzetben, amiben vannak konstruktív magatartással már semmire sem mennek, nincs és nem is lehet udvariassági köröket járni, a szalon-politika ideje lejárt... mondom is- na végre és igy tovább. Markáns, kemény politizálásra van szükség!

        Az Orbáni csodatévő-erő adott? Övé a hatalom, tehet- amit akar- vele termékenyebbé teszi az emberi munkát, úgy- hogy éhezteti és agyondolgoztatja azt (azokra vonatkoztatva kinek még van munkája) a lecsúszottak csak éhezni fognak, mert nincs munka- elégséges... a gazdaság új-forrásaivá igy, hogy válnak? – a Matolcsy-féle áttétel folytán a nélkülözés forrásává váltunk. A társadalmi szerződés nyomorúsága vele megteremtve. A nemzeti-együttműködés viszonyai között kézzelfogható, parancsoló és vitathatatlan tény... a jövő jelentős visszafejlődést követel a politikában. Fortélyos szellemmel megalkotva itt a köz-jó és magának mi- jó (?) felfogása, hogy új-emberek legyenek úrrá rajtunk! Fénymázas-dobozaiban maslizott hagymázas-gondolataikkal hová vezet az út?

“Eltünődtem, mint régmúlt időben egy Mamától tanult dalon.”

 

...büszkeség

szilánkjaiból az érzet

győzedelmeskedik,

                      s fennen,

míg a becsület tart... 

vad vigalma- három lépést is betart,

                      kér,

hajt, majd lebont falakat,

                      ha eltér a vélemény-

...mily’ kevély, s a lét

távola máris elviselt, ha rossz híre van,

de közelít- ha a hit, mely termi gyümölcsét

                      már ott gazdag,

ráméri szerelmét

                      az új tavasz, s vele a fény?-

És előlről kezdhetem, ha a zülés lett erény.

Pedig hihetnéd, hogy hatalom bölcsesség,

...de, ha múltak-jegyében áll

                      és planétáknak adja hitét

máris elvesztél...

                      már elhagy itt erőm,

                      sápadom,

hogy fogyott a vér,

mely volt életerőm-- (Szőke Emil.)

 

2010.10.26.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 156
Tegnapi: 313
Heti: 697
Havi: 6 304
Össz.: 352 511

Látogatottság növelés
Oldal: Kizárt, hogy lezárt...
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2017 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »