Az orbáni megújhodás…
Szörnyű- és még finom kifejezéssel éltem- az a bűnös hozzáállás a Fidesz és a Kdnp részéről, amellyel az elődök felelősségét keresik és büntetését szorgalmazzák… két színük és álságos akna-munkájuk kitűnik abban is, hogy a saját felelősségüket áthárítva (az akkori kivonulgatással munkájukat nem végezve…) most másokon verik el mégis a törvényhozásban végzett gyarlóságaikat. Súlyos veszélyeket hordoznak magukban e tettek, hogy másokat is rábeszélnek, sőt egyenesen tanáccsal látnak el- mit jóváhagyással, szépítgetéssel, ígérgetéssel, a veszélyek és következmények elhallgatásával a bennük rejlő sötétséget végzetessé teszik…
Lám! – milyen sikeresen - hiszen úgy az LMP-t, mint a Jobbikot sikerrel tüzelik fel a bűnös összeállásra!
Hiába, no - az érdek elvakít… a lelkiismereti érvek még lepattognak lelkükről. Vajon bízhatok-e abban, hogy előbb-utóbb (a köd elmúltával) ráeszmélnek a bűnös összeállás lelki következményeire? Persze hogy jó volna elébb az ilyen helyzeteket úgy kezelni, hogy a benne résztvevők (szereplők) figyelmét ráirányíthatnánk arra a rendesen nem ismert és nem sejtett megrázkódtatásra, amivel kiváltódnak a későbbi káros következmények! A lelkiismeretet tépdeső, gyötrő és furdaló önvád, a végső számadás érzete, annak előrevetített sötét árnyékának borzalmas átélése (elébb átérzése), mely sorvasztja és feldúlja e hazát!
A gazdaság látható kétségbeesésében máris kínná erősödött a gyakorlat, kínlódás-tetteikkel megoldást, megnyugtatást sem keresve- Matolcsy idegbajával (ígérettartás becsületbéli kötelességét sem szem előtt tartván) – itt a „haláltusa” óráiban különössé fokozódott…
Se mennyiség, se minőség! Csak Orbán hazugságai tartják még egybe! Bennem ilyenkor ölelkezik az élet és halál, az „itt az idő!” - valósága! Ez volna hatalmuk teljessége (?) – melyért vették szavunk, kötelességünkké tették a hatalom szolgálatát, jutalmul nyomorúságunkat adták? Hej! – ezzel legalább ébren tartják lelkiismeretünket és a múlt fejezeteinek újraolvasása után a jelen átértelmezését- a jövőre vonatkozóan…
Mit a lét szorongatott helyzetében teremt,
Szélen vagy középen, ott egyik úgy, mint a másik
Csak magáért van!
Elerőtlenűlt országom, egy-helyben terveivel
„Elfalángérozta” idejét, most fészkelődik
Hiányaiban— (Szőke Emil)
2011.10.11.