Orbán a mágus…
No, lássuk - mint mondotta Dautsch, hogy a szapulásból adott trágár-szavakkal, hogy teremt stílust a magyar (mert a stílus maga az ember!)… szart se ér e hatalom! Vagy csak azt! - (mondom én) - Orbán és kormánya nem tud semmit, a múltban, a Tsz-ben csak trágyahordóként lennének alkalmazva. Ma egy országot vezetnek, leginkább a szakadék felé- elnagyolt, túlzó kifejezés volna? Forradalmárok sajátja lett, hogy politikailag elavultak…
„Akit felbuktatnak, nem magától esik fel – de rendszerint magától bukik le.” (!)
Szilárdnak és hatalmasnak látszott, de – mert összefogás helyett, a fejlődést a maga módján értelmezte, és- mit sajátos vonásainak megfelelően felmutat, már mindenütt érezhető opportunizmusa miatt, amivel a gazdagoknak kedvezett- már nem tud, nem is képes rá, hogy igazán centralizált legyen hatalma (mert azt akarta) – felpuhult tartalma és taktikája az időnyerés… gránit-szilárd alap hitvallása ingoványra épített! Lám hova is vezetett a forradalmi lelkület- a valóban fontos gazdasági- és politikai kérdésektől elterelte a figyelmet, de lészen vármegye… mert jól hangzik, szép a szó maga?
Erőt mutat, mert gyenge lett! Az orbáni „hitvallást” további torzításra használják fel.
Ahhoz, hogy helyedet megtaláld a világban „tudnod kell, hol van a nulla, és hol a tér/időbeli dimenziók végtelenje.” (!)
Menekülés a butaságba, s lám az idealista szemlélettel e „zseni” áttöri az elégséges alap elvének korlátait - intuitív megismerésre „hajazik”, hogy nem kell tapasztalat, nem kell az értelem- az igazság ezek nélkül is felismerhető. Amire akarata irányul és célponttá változtat – további torzításra tágítva, azzal már irány az univerzum, az Ég (!) – és annak Ura adja áldását rá… mert egyedül nem vállalja a felelősséget? Jó kibúvó!
„…jó ürügy, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül megtehesd, amit már régen szerettél volna megtenni.” (!)
Viszonyát tekintve, tehát Orbánunk a semmiből alkot – nagy mágus őkelme. Hogy ki- szenved és ápolásra szorul, miért is nem tud meghalni éppen (?)- miért , hogy közpénzen „ápolódik” az elfekvőben? Mondja „Angyala” szembeköpve a történelmet és az embert, és mondatja ott mással is (nem szószerinti fordításban, de értelme ugyanaz) – a keresztényi értékrendet vallva interpretáló materializmusával – mi már az adottat formálja át. Felfogása és megragadása az alkalomnak - már nem fejeződik be az elsődleges jelzőrendszer hatáskörén – ingerekkel a nyálcsorgatás - (reflexióin), de érzetével- a jóérzés kategóriáját kimerítve embertelenségét tükrözi hatalmának…
…ejnye, ember! – nem játszol jól…
A lelked is megátalkodott, megriasztott- mondom
és a mosoly, mit feléd küldök? – gúny-vágy egy bolondtól?
Csak-hatalmadban lehetsz boldog? Benne a dolgok
lapulnak és vannak, s magától sokszorozva az önvigasztalás
kapaszkodik is nem-illendőbuzdulásban,
hogy itt-ott dicsőn lubickoljon hangulatom?-- (Szőke Emil)
u.i. „Ha hányingert érzel, ne a gyomrodban keresd a hibát.” (!)
Az alkotmány sírja tátong (!) - s az alkotmányozással a jog lassanként átmegy az eleinte megtűrt (mert nincs ’kényszer), majd megkívánt, végül bitorolt örökébe (hitvallásával)…így a népakarat szerszámaiból fegyvert kovácsol magának a hatalom (ellenünkre?)!
Népszavaztass Királyom!
„A parlamenti beszédekből úgy tetszik, ha megszületik hazánk új Alkotmánya, nemzetünk „felemelkedik”, ám ha nem lesz originális alaptörvény, pusztulás vár- népünkre. E szempontból különös szerencsének minősül, hogy a kormánypártok kétharmaddal bírnak az Országházban, következésképpen néhány hét, és alkotmánnyal „terhes” Magyar Közlönyt nyomhatnak a nyomdagépek”… és- (mert) a Haza (’kényre) derül (?)
2011.04.02.