Orbán és az ego...
"A miniszterelnök nem tud elintézni semmit Moszkvában, Brüsszelben kiabálnak vele, Washingtonban nem fogadják. Magyarország ilyen nemzetközi elszigetelődésben még nem volt" - vélekedett Gyurcsány Ferenc.
...útravalók a szavak- jó volna hinnem, de még sokáig fog tartani a gyakorlat, az úri-máz fényében az orbáni-időben. Áthág az esetten, hogy reformjaival nem mérlegel majd- derékra tőr szolgain, nincs kegyelem... kárörömmel a múltért elvesz mindent, hogy éltesse szocialista-gyűlöletét és békétlenséget szít nagy mohósággal. Büszkeséggel építkeznek, hol gőg az alap, hol sóvárgás van a dics’ után egyre csak így cifrázva el nem csöndesedik...
Kérdés ténykedéseit- a Vezér- magyarként vagy eurós-elnökként végzi, de mindenképp nagyobb ellenőrzés alatt kellene tartani (!) – tehetetlenségi tendenciáin lejáratódunk... jellemzően kíséri őt a káosz, a fejetlenség- (lásd Mubarkkal való találkozását)... (1) - a múlt iránti vágy, mellyel az irány szabva van visszafelé... (2) – előtérbe helyez problémás dolgokat (Hothy kor, korona-tan stb.) (3) -éretlen a stressz kezelésére, amivel környezetét sokkolja...
Alapvetően negatív erő! – a fejlődést akadályozza, “forradalmával” volt hamis- önbecsülésének megóvása miatti túlzott aggódás és a szűklátókörű, énközpontú életszemlélete, csakis az- amiben nem jut hely mások számára, és mások iránti őszinte érdeklődésnek teljes hiánya van...
Próbálja fenntartani egójával a helyzeteket, egyben gátolja azok felismerését, mivel öszintén tárhatná fel nézőpontjait (a hogyan szemlélődést a dolgok felöl). És, mint látszik is, ha ki is lép az énből az általa jelentőségteljes kapcsolatok felé- szükségességét megmagyarázni mégsem tudja, de mert letehette ott is Gyurcsányt és a szocialistákat (már nem is tudom idézni a pontos kifejezést) – az előző kormányzatot- érzésének privát, belső világát képviseli a világban, mint látjuk éli is kudarcát rendre- szeszélyes lett (politikusnál kimondottan negatívum) – kiszámíthatatlan, sőt veszélyes, óvnám a folyamattol- túlzóbb és bizarabb következményeitől...
“Egyiptomban, nyugodtan mondhatjuk, forradalom van (akár sikeres lesz, akár nem)… a hétfőt Orbán Viktor Kairóban töltötte, hogy szorosabbra fonja kapcsolatainkat az egyiptomi rezsimmel.
Igen, a forradalmi hét kezdetén Orbán Viktor az egyiptomi diktátorral smúzolt.
...képes-e egyáltalán felismerni a rothadó szagát annak a diktátornak, aki már úton van a történelem szemétdombja felé.
De hagyjuk a kukacoskodást, és gyönyörködjünk el egy kicsit ebben a szimbolikus pillanatban, amikor közvetlenül a népharag kitörése előtt egy kiépülőben lévő tekintélyuralmi rendszer és egy valószínűleg búcsúzó tekintélyuralmi rezsim egymásra mosolyog és boldogan megrázza egymás kezét.”
Törpeség sajátja, ami korlátoltsága és élettelensége között van. A morális “nehézséget” meghaladni legfőbb személyes feladatának tekinti, de túllépni egocentralikus szempontokon, s legyőzni a különállás érzését, ami elidegenítheti másoktól, úgylátszik mégsem tudta. Erős államot, erős Európát akar és mintáért szalad a diktátorokhoz, majd szembesülve a valósággal, hogy itt nincs fejlődés és keresnivaló- máris gondolkodhat valamiféle komoly változáson... mit mutat, ha nem azt, hogy nincs tudás, nincs józan megfontolás- de számára újjászületés sem (!)
Mondom is magamnak a dolgok lényegét…
Kielemeztem, mi- eddig volt észrevétlen érzetében
nyomaztott: mi itt ránk jár- mit itt egy világ néz
Bogozott a lehetőség,
már dermed a szív
dermeszt rá eszmét,
hogy lármájával végítélt a lét…
egy régmúlt kisért és bejárja Európát a szándék,
a hatalomért éhes vágy, hogy ki- nem úr kapjon frászt parasztként?—
(Szőke E.)
2011.01.31.