Új szellem-kezdet

A parlament valósága...

Hittem legalább ott betartják a törvényt, hol azt alkották, s nem betartanak nekem és a népnek , hogy nem közömbös képzelgőkkel lészen a dolog, de tévedtem...

Az ünnepet is átírták, a valót másítják- miközben arra gondolok – hogy talán “a semmit nem feledő világtörténelem gőrdít egy-egy könnycseppet” értünk magyarokért (!)

       Zaklatott idegekkel, megnyugvást keresni már mindenhol, kialvatlanul nem kevés számban betegeskedve a fél ország lett céljavesztett... ha azt mondom “fenn” süketek, vakok vannak- igy törvényelnek- hazudnék.

Bizony, az országgyűlésben hallanak és látnak, ott kivirúlva a választás-forradalmában meglelték életörömüket, s a tavaszi-ragyogásból ocsudni nem tudnak... hogy lenn nyomor van, hogy a nép fájdalmas életének van sora, akár, mint ellentét is- csak pillanatokra villan fel,  fölébe kerekedik az érzésnek- agyukig nem jut el mégsem, ha mégis kinek... kevés vonással, mert “mesterségbéli” kérdéssel kell törődnie- egyéni érzelmének, a pillanat hangulatának szólhat-e  

szava (?) – csak magának mondva- furcsa börtönében... rab vagyok, s egyben porkoláb!

“A világ-cirkusz égbolt kupoláján a fény kialudt.”

       Bizonyítják jogosultságukat a lelkiállapotnak, a közérdek mellé nem rendelik a köz-érzetét, tartózkodva minden ellen-megnyilvánulástól, száraz értelemnyelvével nyalva feljebb “mindenik” (amit ma pártfegyelemnek hívnak) – s a szavak függönye mögé rejtik érzelmeiket, mellyel hangulatukat nem tükrözik és átélés nélkül, beleélve magukat mondandójukba- egy sajátos gőgnek adják át lelküket.

Ahogy jó- székelyem mondja: “ekkor egymásnak dógikat, életiket elbeszélték.”

Igy működik a parlament... hol leplezetlen- szinte túlságos aprólékossággal és leplezetlen kedvtelléssel tárgyalnak meg minden olyan kérdést, mi feltételezéseken alapszik, mit prejudikált a ‘fő. A szocialisták felé szépítő szándék nincs, részletes visszamutogatással fürdetik a most születő  “szerecsent”... sűrű árnnyal a bizonytalanság, mégis fényben a megállapítás, hol nyers a megfontolás, de alig van valóság... ott az elődöktől kapott kész formákat átírják magukénak, mit Orbán a lüktető temperamentumával telít- sőt feszíti azt pattanásig. S a tetszetős ábránd máris hiteles beszámoló. Kemény legény (annak láttatja magát) – telhetetlen önbizalommal!

A közérdek, magán érdek- majd a köz- jó és mi magán- jó, már másként szűrődik át, más színt- más hangsúlyt kap... a távlat is más, olyan Fidesz újítás- benne az általános vele egyénivé vált.

Orbán, itt- már a maga módján, olyan diákos nagyképűséggel a diktátor-szerepben diktál! Alkotmányellenesen!

A nép feszélyezetten, tájékozatlanul hallgatja a két- vagy egyértelműségeit... és habozik egy-részben, más-részében a teljes megrendülés lészen úrrá, s csak kevésben fogalmazódik meg a hálaérzet...

Elpazarolt évek jönnek, sivár hangulatában ébredhet ki- most fittyet hányt minden tilalomnak. Bankadó, válságadó, majd a gyermektelenségi adó, esetleg jöhet még a koradó (ki fiatal azért, ki öreg azért, de fizetni fog?)- mit tesz Isten a nyugdíjkorhatár emelés itt, csak hű erőszerveké és maguké marad, maradhat- mert kinevezték magukat kedvezményezettnek... alvilág van minden részletével, megteremtődött a nyomor, érezheti ki szegény, nagyvárosi-dzsungellakó és nincstelen... a birtoklók, a jólélők, a boldogok ellenében!

S a nép...”bekerítve áll egy vermet takaró vékony hártyán...”

Remeghetek még (?) – hallgatózom

jelenidejét,

s ráébredek a remény lehetőségére,

         mi még nem éget, mert a lét

kényszerével a végzet, ismerettel

         világít be minden teret,

ott hordalékaival a felelet,

         jajra fölém hajol...

már-már sarába fojt,

         hol lelt a bűn,

         minden félelmével (!)-- (Szőke E.)

       Furcsa lett minden, olyan Adysra sikeredett, hol elemezni is felesleges a hibákkal, bűnökkel telt tévedéseket, mit öncsaló mámorokkal historizál a jelen... fejbólintók kézségén a jóváhagyás, igy biztatva a dróton-rángatott bábukat- van a “törvényesdi”! Az Orbáni forradalmi hév tetteinek igazolására kelti fel az igaz érzetét? Hit és lélek érdeknek adva ott!

Mondják ott- Úr vagyok, véd a jog és a fegyver (!) - vígúl benne a kisstílű bosszú- ami világos az kétely a szemnek, s kedvekül titoknak adott és a véletlennek- mert ott most mindig nyernek!

A gazdagoknak béke van, a hamisaknak oltalom- a hatalomnak a szegény réme lett, üldözi is, hogy tűnjék a mocsok! Ki kölcsönért esedezik- már maradjon sutban... az ember, míg becsülete megvan csak bajt okoz... ez még mind csak vicc odafönn...

“Jobb lett volna ha hallgatok?”

hisz’ nem élek az ő zsebükre,

ez igy van, ezt állíthatom...

2010.10.25.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat