A lét idegőrlő rohanásában… avagy a nemzeti cinizmus rendszere.
Nem elég… nem bizony, hogy egy-alkalmi a bizalom. A só szerepét játssza el a Fidesz- Kdnp társulat? Szeretnék (!) – de nem értik a lényegét! A sót széjjelhintjük az ételben, hogy minden részecskéjét átjárja, megfűszerezze, vagy a romlástól megóvja. És mit tesz a Fidesz „fej”- része (mert rosszul irányítja a kezet), látszatfűszerez, íztelen mit elénk raknak és a bosszúságot nyeletik velünk csak… bűnös a strucc-politika, óriási baj és ostoba, káros cselekedetükkel megrontották a létet! Képzelt okok és politikai kifogások mögé rejtik a magyarázatot… még csak apró réseken keresztül sem érdeklődnek a való felől. Valahogy öntelt, gőgös és fennhéjázó mind, ez vonatkozik az ezerrel nyaló pártjukra is, akik kereszténységüket megtagadva cimborálnak a nép ellenében a hatalommal. Nem imponálók, inkább taszítanak, mert kiemelkedni akarók, merevek és modortalanok (vagy épp túl modorosak) – ez a társadalmi érintkezés hiánya – csúszás, mászás nélkül nem illenek a Fidesz politikába? Nem, hiszen ott a feltűnő bizalmaskodásuk, szolgálatkészségük… a néphez alig-alig mernek közeledni! Kitűnik Semjén politikája (a szerb- ügyben is), hogyha nem „nyalnak”, akkor megvétózzák az európai tagságukat! Mi feléjük a követelmény- mások felé elvárás az? Ilyen emberekre nem bízom sem lelkemet, de még vagyonomat sem (azt a keveset mi még maradt...lásd a lenyúlásokat!), hiszen ahogy szavaznak (az egyfajta lopás) úgy csalnak, ahogy azt a kormányfő megkívánja. Nem becsületből – érdekből! A barátság sírját ássák, csak még nem jöttek rá.
Hol is a szorgalom? – ha már nincs becsület csak álságos „hűség”? Ingyenélők a házban mind, a nép ellen tesznek, léhűtő és érdekhajhászó – a társadalmi különbségekért síkra nem szálló, de maguk javára tevékenykedők ott egytől-egyik… ebben nincs kivétel a kormánypártok között!
Észre sem veszik, hogy a világ kereke fordul. A nép már háborog, a sok maszlagot elutasítja- a bosszú harcosai felé (mert sokat csalódott), akik a lelkük egész dühével nyomorítják az országot – így büntetve azokat, akik egykor 2002-ben nem rájuk szavaztak… azok ellen sütkéreznek most a rendelkező, hivataloskodó, önkényes és fölényes szerepben… visszamutogatva az időben!
A lelkiismeret itt alvó stádiumban, meg nem szólal irányunkban, szinte élvezettel nyomorítják meg az országot! Jelszavuk lehetne inkább: Újat! Hasznosat! Jót! Orbánt, ha szentté avatnák (mit remélek, hogy gondolatban sem született ilyen perverz ötlet!), a róla szóló lectió így szólna: „Et multos libellos scripsit, tu autem Domine miserere nobis”! Ezért is kellene az önbírálat, hogy tud-e valóban újat, hasznosat és jót „termelni”! Mert mondani könnyű volt neki a parlamentben, hogy ők két kezükkel dolgoznak… jaj! A tapasztalat mást mutat! Bennünk megvolt a követésre méltó hajlam, az igazság rajongása – de hazudtak a hatalomban és hazudnak most és mindig – nyomós érvül csak ez szolgálhat?
Szőke Emil
Érzelemmagaslataim…
Lét-mélyeken én
és a keserv…
szorosan egymás mellett,
önfelejtő valóság-élvezetében
halálfélelemben…
„Mielőtt valakinek neki mész, számolj vele, hogy nagyot koppansz, azután elhallgatsz.” (!) Már jól tudom…
„Orbán Viktor "országlása" soha nem látott társadalmi-gazdasági konfliktusok sokaságát hozta meg. Eközben a kormány politikája tovább növeli a szegények és gazdagok közötti különbségeket, jelenleg pedig se gazdasági növekedés, se egyensúly nincs, a miniszterelnök pedig azt mondja, "nem ő a hibás, hanem a világ, a válság és az elmúlt nyolc év". (Gyurcsány)
2011.10.03.