Új szellem-kezdet

XXI századi Magyarország

1. Orbáni kép…

Hamis a kép. Hamis a lét… hamisság mindenütt. Kitalált helyzetek és a valóság távolságában homály- ködös képletek. A gazdaság romokban, az emberek nyomorban- elrontott nemzedék szenved valóságában. Léthelyzetek szabnak feltételeket, és a feltételek szabják meg az egyéni léthelyzetet (22-es csapdája). Munka keveseknek- közmunka szégyenteljes, bérek: megélhetésre nem elégségesek – rendszertelenül kiszolgáltatott (törvény által biztosítva) emberekkel, ahol a munkamorál- cseléd- és rabszolgasors (banán-köztársasági rendszerében) megalázó kötelékében telnek a napok, már évről évre. Ellentmondásaiban a vereség már adott… megoldás szükségessége- bár adott volna, mégis a módja kelepcébe csalja az embert. Közmunka és éhen-konyha, ezt teremtette meg a Fidesz…

Átmeneti helyzet, amely a társadalmi struktúra a nyomor objektív helyzetéből fakad? Ahol megtalálhatók az ellátatlanok (600 ezer), a nyomorgók (mélyszegények 1,5 millió), a szegények és a lecsúszók (4 millió)… pár százezer politikailag ingadozó kistulajdonos (önállóságuk látszólagos – a válság és az állami korlátozás feladásra kényszerít… vagy csatlakozik - vagy elveszik!), pár százezer politikailag stabil nagy birtokos, több tízezer milliomos és multi…

„Egy isten tisztét, gondját bitoroltam, napot fűtöttem, gyúrtam csillagot: magányos lázadónak, aki voltam, hinnem kellett, hogy hatalmas vagyok.” Mára hallgatag csak és konok!

Keserű csalódásban oly’ gazdag a világ…

Szeretetlen-történelem szakadéka nagy

A múlt és jelen kívül-belül,

Sövényen innen,

S árkon túl, már húsz év álmát „őrzi”

Nyugtalan…

Mit szégyen- rengetegével,

Tüske- vágyaiban

A végzetködébe takar-,

Itt már egy nép él szegényen:

Csendje ül rajtam – élhetetlen –

Bár - rendeltetve önmagával a teremtés,

De ily’ kegyetlen,

Hogy törvényeiből

Kifordult láthatóan…

Mit kezdjek a maradékkal… éljem „éhem”, hol

Csak az út feketedik elmondhatatlan -

Szavakkal telve, jó szándékkal rakottan?– (szőke)

Összevissza beszédekkel hatalmaskodó úri elit szabja meg a társadalom útját, ahol a gőg és egy elszabott eszmény spekulációs műveletein lett eltulajdonítva (ellopva és kirabolva tudatosan) az ország. Szörnyű- és még finom kifejezéssel éltem- az a bűnös hozzáállás a hatalom részéről, amellyel az elődök felelősségét keresik és büntetését szorgalmazzák… két színük és álságos akna-munkájuk kitűnik abban is, hogy a saját felelősségüket áthárítva (az akkori „ellenzéki” kivonulgatással munkájukat nem végezve…) másokon verik el mégis a törvényhozásban végzett gyarlóságaikat. Súlyos veszélyeket hordoznak magukban e tettek, hogy másokat is rábeszélnek, sőt egyenesen tanáccsal látnak el- mit jóváhagyással, szépítgetéssel, ígérgetéssel, a veszélyek és következmények elhallgatásával a bennük rejlő sötétséget végzetessé teszik…

Demokrácia vagy parancsuralom? – mindegy is múlandó alakulat mind. Mindenhol harag, neheztelés, érdekellentét, hatalmi versengés, villongás, tülekedés- marakodás és egymás tekintélyének lerontása nélkül egyik sem működik, beszennyeznek minden eszmét… alkalmi és ötletpártjaival (Fidesz-KDNP) szemben védtelen a társadalom – a nép! Mindenfajta istentelen, erkölcstelen irányzatban éled fel a fejetlenség – tanácstalanságában az időleges kábultság botlásaiból nem származik szánalom. És megjelennek atyain a szószólók- jóságos érdeklődő, bizalmat keltő, közvetlenségben félrevezetnek bennünket. Majd ígérnek, kiemelik erényeiket- a krisztusi világnézet fönségével orrunknál fogva vezetnek, aztán Júdásként elárulnak - minden hívet- szennyfoltos lélekkel felderül a bűn, az árulás, a rút fösvénység, a gyalázatos fukarság, a hűtlenségük a nép felé… csak pénzvágyaik irányába él céljának, mi csak hatalmi!

Láss csudát, hol a történelmi – a közeli – ismétli magát… tüntetés – tüntetésre.

 „Milyen vásott hatalom az, amelyik rászervez a civilek tüntetésére. Vásott? Nem, annál rosszabb: feslett. Feslett a gondolkodása, az erkölcse. Rossz minőségű emberek.” (Gyurcsány)

A közérdek háttérbe szorult, így vagy úgy nyikorog a szekér. A felelősségérzet, meggyőződés és közérdek háttérbe szorult a pártfegyelemmel szemben? Igen, mert kényes, túlon-túl is kényes a kérdés, mit megoldani kellene, ez az ország élhetetlen! Sértegetések, megszállottság, eldurvulás és a dühöngés forgószelében a semmittevés kiábrándító látványa van a politika labirintusában (bátortalan megalkuvással)- gonoszul az erkölcstelenség, holott hév- és lángoló lelkesedéssel és mindenekelőtt, vagy 'felett- példaadással kellene töltekezniük! Miért csúszó-mászók ülnek a parlamentben?

Hiába, no - az érdek elvakít… a lelkiismereti érvek még lepattognak lelkükről. Vajon bízhatok-e abban, hogy előbb-utóbb (a köd elmúltával) ráeszmélnek a bűnös összeállás lelki következményeire? Persze hogy jó volna elébb az ilyen helyzeteket úgy kezelni, hogy a benne résztvevők (szereplők) figyelmét ráirányíthatnánk arra a rendesen nem ismert és nem sejtett megrázkódtatásra, amivel kiváltódnak a későbbi káros következmények! A lelkiismeretet tépdeső, gyötrő és furdaló önvád, a végső számadás érzete, annak előrevetített sötét árnyékának borzalmas átélése (elébb átérzése), mely sorvasztja és feldúlja e hazát!

A gazdaság látható kétségbeesésében máris kínná erősödött a gyakorlat, kínlódás-tetteikkel megoldást, megnyugtatást sem keresve- Matolcsy idegbajával (ígérettartás becsületbéli kötelességét sem szem előtt tartván) – itt a „haláltusa” óráiban különössé fokozódott…

Se mennyiség, se minőség! Csak Orbán hazugságai tartják még egybe! Bennem ilyenkor ölelkezik az élet és halál, az „itt az idő!” - valósága! Ez volna hatalmuk teljessége (?) – melyért vették szavunk, kötelességünkké tették a hatalom szolgálatát, jutalmul nyomorúságunkat adták? Hej! – ezzel legalább ébren tartják lelkiismeretünket és a múlt fejezeteinek újraolvasása után a jelen átértelmezését- a jövőre vonatkozóan…

Lekónyadt kedvek…

A jelen illetlen, nehezen szoktatható

mélységében sikoltoz rá a szó…

Átírja a valót, általában szipog egy sort,

ha valami rossz miatt épp aggódó…

Tétova táj-nyelvén hátranyúlón nyikorg’:

nyafog mű-veretlen, óvó…

Hogy lekónyad kedvre, restelkedni ott károg!

Mert kis-becsű és határait prédáló?—(szőke)

2012.12.27.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat