Ideálok teremnek… (?)
Helyére velünk-
Hatalomra és mindenen át
fény- dicsőség érdemünk
(önámító boldogság)
és porba emelünk… (szőke)
„A KMDC arra kéri az európai és a nemzetközi közvéleményt formáló szervezeteket, ne hagyják szó nélkül, ne tűrjék tovább a magyar emberek polgári és emberi jogainak semmibevételét, emeljék fel a szavukat mindazon jelenségekkel szemben, amelyek egész Európát és Észak-Amerikát is veszélybe sodorhatják. Felkérik a demokrácia barátait világszerte, hogy csatlakozzanak a Chartához és támogassák aláírásukkal az Orbán-kormány ellen megfogalmazott vádiratot.” (részlet)
Velük már élhetetlen lett az ország! Gonosz a játék- szabadon félek! Ahogy életbe lép az alkotmányuk, mint hitvallást módosítják szájízre, míg ki nem alakítják a teljes diktatúrát…
A 49-es alkotmányra már hiába hivatkoznék, ugyanis abban megfogalmazódott, hogy ki- uralomra kizárólagosan tőr illegitim - s mert megvezettek egy népet nemzetellenes is (és mindenki köteles ezt szóvá tenni) - a nagyra hivatottak magasra jutottak. Bizonyosság, hogy ébred a nép a maga kínzó nyűgei fölé – átlényegülten, élet-vággyal telítve… bízik (talán) saját lehetőségében – mert elnyomó zsarnokot sohasem tűrt meg sokáig a magyar…
Magyarország nem halt meg és nem halhat meg, mert a nemzetek halhatatlanok… ki fog törni sírjából, ahová az önkény (az orbáni) temeti most (!)
Remélem, és hogy nem hiába – Európa is felismeri a nemzet igazi arcát, hiszen- mint a régmúltban a barbarizmus elé vetve testét védte Európát mindig és most is… a belső hazug propaganda nem tudja útját állni a „magyar igazságnak”, mely áttörni kész a külföld közönyét… bár az érdek még mindig ferdít.
Hogy nem egységes a nép? – az lesz, ha öntudatra jut, hogy vannak magasabb-rendű, nem egyéni természetű feladatai – mert az öntudat az mi- célokat ad és állít a feladatnak… hogy ne engedjen az orbáni téveszmének, s a hamis „keresztény” elvbarátainak! Partjára így kerültünk most a fájdalmas völgyű mélynek, hol nagy az éj, mely szorítva kínoz, mert politikájával – a nagy zsiványsággal okozza vesztünket.
Dosis toxica… (mérgező adag)
Csak a levegő fogyott el teremből elébb-
Megtapasztalással rázott, majd kijózanított.
Előttem örvénylő a mélység…
Nyomorult semmirekellőkkel veszik a bizalom,
Az újrakezdéshez nem elég-
Hol nyugszik a nap, nő az iszony,
A kor tapogató-fogdosó szemléletén,
Ingerlő hatalommániások titkaival ég
A még sipkás pillanat,
S krix-krax vonalain tébolyára nőtt sikoly
Múltjával mostra a szemrehányó akarat-- (Szőke E.)
2011.10.19.