Új szellem-kezdet

Orbáni megszállottság…

Tedd a szívedre a kezedet Kedves Olvasó, hogy vajon tetszik-e neked és mennyire e hitvallásnak nevezett alkotmány, mit mindösszesen csak az ország egyharmada mond magáénak, mert ugyebár az országgyűlésben van csak két-hamados többsége a Fidesz – KDNP „testvéri” együttesnek?

Ítéld meg magad, hogy azok, akik a nép nyomorát elősegítik, dicséretes és megható – munkálkodással teszik-e, lehetnek-e az apostolok (önmagukat-felkent) utódai? A kihasznált helyzettel élnek, vagy visszaélnek a sors által megadatott hatalmukkal?

Felületes találkozásuk az Istennel, vajon lelkiekben milyen változást hoz, hogy azt (azokat az intézkedéseket) gyakorlatukba átültetve felemelőnek nevezhetjük-e érzésében?

Egy nemzedék érzi és tudja, hogy nem képesek a „civil”- világ lelkéhez férkőzni… mások a színek, a belső hangok, zörejek- veszélyekkel járja „táncát” (vagy járatja inkább) a hatalom! Más problémák foglalkoztatnak bennünket, más nehézségek nyomasztanak minket, amelyek sóhajokkal vibrálnak s viharoznak, a más ellenséges örvények, örvénylések fenyegetőzésében…

Émelygős hitekkel körvonalazódik a jövő, mit Jézus inkább kikufárolt volna a templomokból is, nem segíti a szegényeket- látszatintézkedésekkel kísért „példabeszédeikben”, inkább a hatalom „lakodalmas-házát” építik fel, hol sort állnak a „kéregetők”.

Több nemzedék élt- és nőtt fel „hittelen”- ateista módban, most egy csapásra, imára Magyar? Vagy lehazudva változunk, és építjük halálos-bűnnel terhelt országunkat? Mert István Máriának ajánlotta országát és nagyjaink ugyan kinek?

A nép közé menjetek, akik most „igazaknak” hívjátok magatok, találkozzatok elesettel, „vakkal” (bár az igazi vakok ti vagytok a hatalomban)- nyomorgókkal és utána ítéljétek meg „hitvallásotok”!

Formák ívein vergődik a jelen, terében dúl az érzelem,

időre gyaláz a hatalom és végítéletén foltoz feltételesen-

bűnt- bűnre halmoz fel, próbáinak adja kedvemet-

itt tévelyegtem el.

Magyar a beszéd mégsem értem,

         mást tájol a tartalom, mást dühömmel…

hogy jelenről a múltba épít a szándék, és a jövőn

képeinek sora maszatoltan lelt- mosódik el indoktalan,

         csak rosszabbul, véletlenül sem szebben-

idegen lett tőlem-

rossz példával él ki senyved, még rosszabbal, kié az élvezet-

         történelemből a hatalom - hol idézget, több veszély felől

eseményeinek vágyait festi fel, így készül a kereszt mart sebekkel,

          hová látszat-érdemekkel feszít meg-- (Szőke Emil)

 Csak Jézus az, aki mondhatja (Ti még nem (!)) – elmondhatja: „Ego cognosco oves meas et oves meae cognoscunt me”!

E politikai élet meddőségéből származtathatóan sok a panasz, túl sok…vezetői, irányítói, a törvényhozók is csak megnemértést árulnak el irányunkban, parancsuralomtól várják sorsunk jobbrafordulását?

Vakok a nép szükségletei és bajai iránt… rövidlátó Orbánunk nem tud a világ lelkéhez férkőzni- a visszamutogatás nem épp felemelő ténykedésében.

A hatalmat szereti és mindegy is milyen áron, ahhoz tíz-körömmel ragaszkodik.

Beszédek sora van (ünnepi és más felszólalások) – „hódoló küldöttségek” sora, fizetett „tapsoncok”, mégis a lelkiismeret hihetetlen vaksága süt át, a nép bajával (bajaival), szükségletek hiányaival, feladataival (mit megoldani kellene elébb) – kísértéseivel szemben…

Munka- munkahely hiánya, foglalkoztatások ideje, bérek csökkenése- már milliók mindennapos sorsává lett!

Hét- millió lecsúszó ember és hárommillió nyomorgóval építi fel országát Orbánunk… majd jóllakatja a népet egy hitvallással…(?)

Pedig hol hiszik az erkölcsi fertőt (vagy vélik) - és nem volna vaksi a szemük ott gyakran felfedezhetnék az erkölcsi nagyságot, az áldozatos lelkületet, a felsőbbséges érzületet, amelytől szégyenülhetnének inkább, minthogy el- megítélnék őket! Mert van erény és virít az úgynevezett „csőcselék”–világban is… amelyekről felsőbb körökben még fogalmat sem alkotnak.

Egyre jó ez a méltatlan-„nyomor” – így tanuljuk meg az igazi életet. A szent-önzetlenség nem egyenlő a szolgaisággal a szolga-lélekkel, hanem emelt főt jelent és nemes-lelkűséget, amit e hatalomról el nem mondhatok… Isten kegyelmével ne ámítsanak, mert nem tudják, mit érzünk itt lenn, akik már elvesztettük mindenünket és lassan reményünket is a jobb élethez- nyomorultak vannak, megrokkantak, de vannak szolgák és cselédek.. és - feléjük, felénk, hol a kéznyújtás a segítő akarat?

A hatalom részéről, ha van is kéznyújtás miért az érzés mégis, hogy dölyföt, megvetést, pökhendiséget és utálatot fejez ki? Mert a magyarok… „szolgasorsban nem nyughatnak”!

Mert mutathatna gondolatot a jobbításra, de nem üres fecsegéssel, kifejezhetné szándékában a jóérzést, esetleg szeretetét- más-emberek felé kinyilvánított tiszteletét akár, vagy épp egy „rokon”- érzést vele, de nem- az olyan „snassz” lealacsonyító volna…(!?) Az alkotmány keretet adhat, de az ország problémáit fel sem- nemhogy megoldani nem tudja.

A korona-tan erkölcsiségét nem vitatom, de a hatalom irányába már fogy a tisztelet, mert a nép-javát nem szolgáló cselekvéseikkel önmagát ítéli társadalmi-bojkottra!

Már ki- lován fordítva ül, nem tudhatja az irányt…

Árván- fázva szemlélt ott a rónaság

     mindig-múló pillanatán-

hol kizöldül ugyan a nyelv, de hamiskás a képpel,

mára délibábos lett világa, ám-

     sárga-bőrrel is idegen

zengőn és dicsőn „lakolt”-kedvekkel érdemig, no- ládd!— (szőke)

u.i. „”A nyúzójára szavazó plebsz nem nép. Sokkal inkább nyáj, konda vagy csőcselék.” (!)

2011.03.27.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat