Orbán zsákutcája...
“...miért lesz szükség Magyarország megújítására, azaz valójában miért indul el a kormány a „fájdalmas” intézkedések irányába".
Egyszerűen is elintézhetném a választ...jól öltözöttek, jókat esznek és jól szórakoznak! Hibádzik a dolog, mert a valóságtól való teljes elidegenedést hozott hatalmuk. Objektív realításokkal szemben a fantázia privát és mitológiai birodalmában él mind.
Hóbórtos vezérüket gyakran elragadja saját víziója... hatalom-mániája reformjait magyarázzák, míg a vezér “morális”- jellegzetességeit ölti magára- már-már kényszeres elkötelezettséggel.
Szubjektívan átélt igazságaikat összekeverik személyiségükkel, mi- bírálóik ellen intézett rosszindulatú ellentámadásokhoz vezet.
Szolgaságot akar- ezt tükrözi a majdan bevezetendő ispáni- főispáni rend... a korona-tan erkölcsi rendje, kinek feje (felettünk) épp vezérünk lesz... ezért is szolgain kell viselkednünk, szélsőséges állapotait fenntartja, bár a negatív gondolkodás vele zsarnokivá és hiúvá is válhat... előkészít valamit – aminek kapcsán maga sincsen meggyőződve keresztülvihetőségéről.
Öncélú és megfejthetetlen akarat- dróton rángatott marionett-figurákat akar - kívánna mozgatni indulati dimenzióiba. Hogy ellenkezés ne legyen a nyomort kell fenntartani, mert ki- oda lesüllyedt, magától onnan fel nem áll, erő-teljét rajtunk kitöltheti... s ha már introvertált érzéseink eluralkodtak rajtunk, segítségért már hiába kiabálsz, kiabálunk!
“Ha utad folytatni tudod, még nem biztos, hogy nem zsákutcában jársz!”
Szili Katalinról egy pár szót csupán- de talán még ennyit sem érdemelne... lám a jó- példa arra, hogy lehet valaki lenni mások által. Az Mszp “nagy”-embere volt nem is akármilyen pozicióba- meggyőződésem, hogy valami sértődöttség okán fordított hátat a pártnak. Azóta alig találja helyét és mindent fölvállal, amivel belerúghat volt pártjába.
Már másoktól szerzi ismereteit, mert a hajó amin eddig volt- sűllyedni kezdet, úgy ítéli meg ez már végleges állapot, s el is sűllyed végleg... ezért menekülnek a ... mondjuk úgy a “becsület bajnokai”!
Csak erkölcsisége hagy kívánnivalót, hogy éppen milyen sajátos tanítást vesz át és sajátít el teljesen, s hogyan alakítja át és használja fel, ez már az ő saját ügye. Már mindenki előtt nyilvánvaló az a többszínű szerep, melyet most játszik ténykedésében- a becsület meg mit sem számít, a jelenlegi tendenciák látszólag elkerülhetetlen következményeként... célok és vágyak anyagi szükséglete folytán az “én” tudatos dolgaként jelenik meg.
Ez egy viselkedési stílus- valami olyasmi, mi elfogadása ajánlott, hogy elöbbre jusson, ezáltal válik olyan emberré, aki figyelmet és elfogadást kap másoktól... bár lelketlen és hátlan elődeivel szemben, akik útját egyengették, de- lelke rajta, ha így fedezte fel életének “valódi” irányát, szerepét a teljes önépítésben (!)
Problémáinkat hajlamosak vagyunk másokra vetíteni, hajlamosak lettünk árulózni- fölösleges és abban talán még igazat is adok neki, hogy fontos megvizsgálni (és ez rá is vonatkozik) – az a bizonyos hiba valójában nem bennünk van-e.
A kettős-állampolgárságról alkotott nézete hamis... teljességgel lehetetlen is- mert a választási (szavazati) jog érzékenysége folytán- ha megadatik vele, akkor bántja az anya-országhoz tartozókat. Vajon nem akarják e mindjárt a szociális támogatásokat is, a gyermek támogatásokat, esetleg munkanélküli járandóságokat vagy nyugdíjat is biztosítani? – ha már ily’ nagy bölcsességgel erőben és szeretetben tárulkozunk fől. Mi van a “világpolgárokkal”? A határnélküli-Európa vajon ez ügyben milyen lehetőségeket hordoz? Jóllehet mindez frusztrálóan kétértelmünek tetszhet a logikus elme számára, ez a komplexitás alapvető és elkerülhetetlen jellemzője a szimbolikus gondolkodásnak. A kudarc Orbánéknak nagy trauma volna... a kudarc megengedhetetlen, mert “halálukat” hozza- ezért is nagyon erőteljes a vágy a sikerre! Csak azt nem tudom még, hogy én , aki mindig itt éltem e hazában- külföldön sem voltam- vajon az udvari bolond vagy a bohóc szerepét tölthetem-e be?
Bár üres-órák sajgó-sebeit idézi az emlékezet, csavargó-kedvre is viselt észrevétlen…(!)
…pórázt tart e lét és szájkosárral aláz.
Oly’ „szép” az egész,
sunyít, lapít a táj,
benne a félsz-
diktált a százados adóság…
visszaadni kész, búnak- jognak a láng-
hogy lelkében a szerep sötét színben vibrál,
s repedt-sarkán hordja gőggel önönmagát,
hogy igazságot oszt és két pillérrel ágál-
Ott vegyes életérzetem el-megtorzított- keresztjén
múltra-vetett szemmel éled horgán
nyilakkal az „igazság”, hogy adjon istenáldást— (szőke)
U.i.Orbán a nép érdekét hírdetve „kiabál”(meg védelmében- mert ugye megvédi a népét), valamiféle polgári radikalizmust képvisel, de megismerhetőségében csak sejtető, nem is tudom hová sorolni, lázadó, forradalmi hevületű, forradalmasító célzatú- elfogta volna a mámoros káprázat táguló egyéni volta a hatalomban (?) - van benne elragadtatás, ha nem volna párosodva hatalom-mániával még élvezni is tudnánk, ahogy az élménynek és érzésnek részeseivé tesz bennünket. Forradalmi voltával feszül benne az élet-vágy (de miért érzem, hogy kizárólag a hatalomért van?) – jó volna fájó állapotok nélkül (vagy a reformoknak elnevezett kizsákmányolás nélkül). A magyarok szellemével lészen megújúlás (valami ilyent mondott Orbán)… az illúzió lóvá tesz- a valóság kupeccé (!)
Bebörtönözni csak a „palackját” lehet úgyis (!) „Az agyakba szökő szellem elfoghatatlan.” Mint minden Ady- versben is, mint túlzó-erő nyilatkozik meg, „túlzó valaki, túlzó egyéniség” ő, aki maga a túlzás!
Ahogyis Kovács Zoltán kormánytisztviselő hozzáteszi: "nem csupán retorika, amikor a miniszterelnök forradalomról beszél". Kicsinyt drámai feszültségű... egy átsuhanó, sejtelmes érzés belső reflexióját vetíti ki... felénk?
2011.02.10.