Orbán…
„A méltóság csak akkor becsülendő, ha emberi.” (!)
Hiába a viszonyok… és mindig ide térhetek vissza. A régmúltra (hol Ausztria éltető ereje volt Magyarország), a kommunista időszakra (hol csak sóvárogtattuk a szabadság-érzést, a panaszt- hogy nem vagyunk függetlenek… tettek arról szóltak, hogy külföld ezeket meg ne hallhassa), és a jelen, az „orbánizmus” - (jaj!) – üldözés és üldöztetés – jaj, a legyőzöttnek (lásd MSZP- és Gyurcsány, kit- már mártírként emlegetnek a terrorizmus vádja miatt!)…
Ostoba butasága a hatalomnak már a haza becsületét is aláásta. Új kultúra? – pancserekkel – erő ügyesség nélkül, lejáratódtak!
Pedig e népnek dicső múltja még dicsőbb sorsot tart fenn… de nem a jelen hatalommal (velük elképzelhetetlen). Vagy megint odajutunk, hogy minden szent ügynek vértanúi (mártírjai) vannak?
Victor Hugó (1802-1885) írta, hogy „Magyarország a hősök nemzete. Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése.” De a zsarnok nem szabhatott feltételeket itt soha- és most sem viseli el a diktátorokat e nép– „barbarizmus” (ócska kis-szerűség) a most hatalomban gátja lett a szabadságnak, a létezésnek… egyáltalán az élet minőségből következő élhetetlenségéből adódóan az életnek!
Miért hiszi Orbán, hogy a gondviselés őt- őket azért küldte a földre, hogy büntessenek s újat így teremtsenek? (Talán- mert orvosi eset) – mert nem nemes, de erkölcstelen – kezét a gőg nem nyújtja a legyőzöttnek. Ezért ne hivatkozzanak a magyarok régmúlt történelmére, hiszen a magyar büszkeség nagylelkűsége épp velük íratódott ki a történelemből - végleg? Ehhez kell a felismerés!
Az „új”- európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének és azok a kezek is, amelyek a mai politikát így irányítják, ugyanis a jövő békétlenségének magvait hintik el…
Orbán mégis tíz körömmel ragaszkodik a hatalomhoz (bár ő is tudja megoldani semmit nem fog – talán háborúra játszik? – még nem tudni) – de a pénzeszsákok közelsége eszét vette neki is! Lám! - a jegybank elnöke milyen útban van… ez az egy még hiányzik néki a teljes diktatúrához!
Az orbánizmusra nem jellemző a javakkal való okos bánás, így az adóság marad - sőt az emberrel egy tálból eszik… Orbán nem tanulta meg (nem is közgazdász, és csakis felénk bír érvénnyel), hogy a javak arra valók, hogy szükségleteinket kielégítsük velük (de elvesz, mit vesz - ellop minden mozgathatót) és tovább turkál zsebeinkben, elhibázott dolog! Egy ország egészségének rovására „takarékoskodik”! A saját vagyonával viszont (!) – no, azt gyarapítani látszik…
Tudom az adóságtól megszabadulni üdvös volna, de nem szabad elfelejtenünk tőkeszegény ország vagyunk- ezért a tőke (megokolt esetekben) jó szolgálatokat is tehetne, de haszna épp Orbánéknak köszönhetően nem belföldön marad! Ingatag gazdaságpolitikájuk kivérezteti az országot – ebből talpra állni (szinte biztos) külföldi-segítség nélkül nem tudunk! A termelés költsége csak- egyre csak növekszik a vérkeringés a gazdaságban alvadt állapotában csökkenti a versenyképességet (a jó szándék már kevés)!
Tehát nincs megértés, mert nincs felismerés- van viszont üres büszkeség és gőg, a „piacot piacért” elv nem érvényesül! E hatalomnak nincsenek előnyei- nincs pénz, mint ahogy erkölcs sem – okai fenn keresendők!
Hidd el akárhol vagy, átok ér
Tapintható az idővel, mint a véset
Gyürködik fel és élivel int, mint kerek egész-
Aprólékossággal ráereszkedik a „vég”,
Hiánya jóakaratnak
Horpad a napnak
És sajnálatra elcsigázva
Visz teréből egy érzet
Egy-húron- vidult idején-
Pislog a szem, homálytelt e „tréfára”
Isten-haragjával fizetni meg…
Hol már magam próbálom szerencsémet— (Szőke Emil)
u.i Nincs együttműködés szétszabdalódott az ország, nincs áldás a kormány munkájában (csak a hatalom élvezetében leledzik) – nincs becsületesség, megbízhatóság, mit követel a poszt… mi megkövetelné (megkívánja) mások érdekének gondos figyelembevételét! Minél bonyolultabbá válik a gazdasági élet, annál nagyobb jelentőséget kellene nyerni benne az erkölcsi tényezőknek, no - ez az, ami hiányzik…
„Amíg le nem telt, telik az idődből – ráérsz!”
2011.10.20.