Új szellem-kezdet

A jó, a szép, mint lényeg a társadalom és az egyén kiteljesedéséhez. A valóság mélyebb átélése, a lelki egyensúly kialakítása utáni vágy. Szívedben a kedvetlenség ördöge? Mondd ki, mi fáj, s megkönnyebbülsz. Ezt tettem én is...

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Ki mint vet, úgy arat…

Csak optimistán! Pusztán ennyi és megoldódik a probléma, működik a gazdaság, Rémusz bácsi meséje tartalmazza a jó irányt - hallgassatok meséket, most épp Matolcsy altat benneteket – mint ügyeletes mesemondó: Jó éjszakát Felnőttek! Nincs kudarc, nincs félelem és minden gerinctelen csúszó-mászó elnyeri jutalmát, mert hisz az „önkormányban címzetes”, és- mert optimistán áll dolgaihoz, ezért milliókkal ott a jutalom.

Lám! – ha lojális vagy, különcségek- melynek forrása a hiúság ott megjutalmazva… csak halkan (nagyon halkan) teszem hozzá, hogy ez voltaképp nem más, mint a józanság hiánya, lelki elferdülés egyéni eltorzulásban. Hogy is vagyunk az ízléstelenséggel?

Hajléktalanok, nyomorgók és koldusok hitüket feladva tengetik napjaikat a Főváros utcáin, terein- nékik nem jutott a 300 milliós jutalomból (nekik ott van az „éhen-konyha,”ha van), hittelenül úsznak az árral, amolyan negatív hozzáállással vannak és hagyományos gondolkodással - mert a képmutatás nem kenyerük? Rosszabbat ne adjon a jó Isten (gondolatilag)! Félő jobbat sem fog (gyakorlatilag), hacsak- és itt jöhet képbe Matolcsy (aki úgy ad, hogy nem ad csak elvesz - itt van már a végrehajtások sokasága- kerülhetünk az utcára! Viszont örömhír is van az adósság – a nemzeti – csökken!)  - bámulatos türelemmel átérzi sorsunk, sorsotok, higgyetek neki, mert az élet szép, ha optimistán (bár e jelenben, az a bolondok orvossága csak Matolcsy értelmezésben!) álltok az utcasarkon (vigyorogva a „jóllét” érzésével töltekezve), mégis jól, mindig jobban és boldogabban, mert közel vagytok (leszek én is hamarosan) az örök boldogsághoz! Addig is kinek tetszik, kinek nem, ki viseli, ki orrát fogja be (pofáját kellene- a látvány embertelen és nem embere- vele az „élet-illata” már elviselhetetlen? Hm…) – hogy a még ki-nem- kínzott életlehetőség nem pusztult ki belőle, az emberfelettit szenvedettből, aki azonban még ember – csak egy ember – élni akar hát, nem engedi „megfojtani” magát jelensorsától, így viseli a rázuhanó terhek moslékát… az „édesélet-javát”!

„Magas” iskolát jártok – a szenvedés főiskoláját (!) - diplomaosztás (halotti bizonyítvány) és tanultsága tantárgyaival: a vergődés, fájdalom és elhagyatottság… több-évig is eltarthat (kinyúlva tárgyain és rongyokba burkolva), ha osztályismétlésre kötelez az osztályfőnök: Matolcsy! Egy bizonyos itt: „a röghöz kötés”!  Isten megsegíthet még reverendás kísérettel (ez még bizonytalan, mert fényűzésnek tűnhetne) a közjó önzetlen előmozdítására (nem mindenkinek)… de lesz, mindenképp adva lesz, egy-mértékkel mért „mély” lakrész (fa-részben) inspekciós-érdekszövetségben kísértéssel „szellemes” befejezésül!

„Nekem mindegy: van isten, vagy nincsen

s bizonyisten hinnék benne,

de még annyi szabadidőm sincsen.

Ha megsegít, csak neki jobb,

ha nem segít, rosszabb se lesz.

Ha van, hát a mostaninál

úgyse lehet rosszabb,

ha van: kutyába se vesznek,

ha nincs: kutyába se vesznek,

se nem jobb, se rosszabb…” (József A.)

 És egy másik olvasói vélemény (talán a magasabb emberi ideál érdekében): „A hír első olvasásakor már kezdtem örülni! Ő lesz az alapanyag? Aztán rájöttem, ebből az emberből csak marha pörit lehetne készíteni! Hol van ez az ember már a borjútól!”

 Nos - mindegy is… miután jóllakott (vagy nem!) irány Moszkva, ahová Putyin hívta, mert „Magyarország elemi érdeke, hogy az Oroszországgal, második legfontosabb kereskedelmi partnerével kialakított modern, a 21. századhoz méltó együttműködése tovább fejlődjön” – érezzük ugye ezt a „fars” tartalmat, amit takar a Szijjártótól származó mondat?

Tolulnak a kérdések máris… ki hisz nekik? – ki hiszi el, amit „felpanaszolnak” (mindegy itt minek okából)? – ki sajnálja a tényleg sajnálnivalókat, ha ők eddig lesajnálták őket (amúgy ruszkik haza! – egyen-szavakkal!)? – ki vállal még hazafiságot, ha ez a „galádság” hazafiasságnak számít? – ki akar még két lábon, a földön járni, ha ezek emberek?

Lám csak ilyetén képviseli népét (óva védve leginkább az igazságtól) a magyar kormány… hol már az ötödik kerület után, egy országot dicsőítő rikkancs áll, kezében a fősajtó (a Magyar Hírlap), híres lehetőséggel lengetve - mellyel hivatott ott (is) fényezni magyarságunk… és tagadva az azeri kapcsolatot némi ellenszolgáltatmányra vállal kötelezettséget egy-személyben (természetesen értünk hozott áldozat okán) Orbán.

Aki örül annak, hogy megfoghatatlan (síkos, mint a kígyó és vastag a bőr), fel nem adja a reményt, hogy esetleg diktálhat is! Vajon megállhat-e az emlékek piszkos pocsolyáinál? Vagy továbbkergeti kimarjult memóriáját onnan, ahol időznie kellene? Vagy állja a vigyázzt- utálattól, láztól, tehetetlen dühtől dideregve? Mert itthon, ha oroszról volt szó eddig – mindig „nagymellénnyel” volt!

Ott mondja el – Putyinnak - hogy Gyurcsány mit tett (mert „hazugságaiból” - aminek se éjjele, se nappala - sosem elég, hadd telítődjék az orosz lég is, aki - mily véletlen - Putyinnak barátja is) – na, az lesz érdekes (!) – merthogy tönkretette az országot (és hogy!) - az a fránya szocialista (ki mára DK-s), miatta nem lehet lezárni a múltat és az érdeken át (melybe értendő Moszkva is, ezt ott elhallgatja!) - összefüggésben állt a régi világgal, ezért is e rendben (a mostaniban - ahol semmi sincs rendben, mióta Orbán kormányoz, ezt is elhallgatja) csak a munka és szenvedés jutott osztályrészül a Fidesznek az élből-demokratáknak (akik az ország 2/3-da – a többi velük lojális – ez ám az igazság s innen minden felhatalmazás!), pedig „fülke-forradalommal” indított (ami tételezett egy minőségi változást, csak negatív iránya volt)! Mint Shakespeare írta (mintha róla írta volna): „…vicces és mulatságos kurafi”! Bár az is lehet, hogy míg repül – megtanul, felejteni és elfelejt emlékezni! Szép beszédet mond majd: hogy kerékbe-tőrje mindazt a maradék józanészt, ami az agyakban (esetleg még) rosszemlékkel bírna - amelytől jól meghatódnak az oroszok… majd átadja az ajándékot, a sajátképpel felcímkézett magyar pálinkáját Putyinnak! (Mi más férhetne még bele egynapos látogatásba rendelve - kirendelve szőnyegszélre… hogy lássa – belássa, mi mehet mi nem tovább!)

Vodkát isznak egymás köszöntésére, amitől úgy megrészegedett (vót), hogy a kert támaszának es azt mondja: Jó reggelt adjon isten kjednek! Aztán kitalicskázzák (mert „értéket” így szokás!) - a Sheremetyevó-i reptérre!