Orbán és az „erő”- oldala…
Orbán jellemével lenne a baj? Talán igen, talán, nem- mert a politika számára öncél lett, de nem a haza boldogítására!
Miért teszi, ha nem saját dicsőségére, hogy elnyomva népét, tapod is rajta- talán túlzott óvatosságból, elővigyázatból, taktikából, gyávaságból, önző érdekből vagy hiúságból, ennek megítélését kedves olvasó rád bízom…
Irreális idealista lenne, aki fellépett a hiúság színpadára és szerepelteti magát, mert máshol kevésbé érvényesülni tudó egyén lett? Ó! – ez a „tudás” elkápráztat, tehetség és jellem tekintetében pótolhatatlanul egyénített! „Itt az idő!”
Vezérli őt a haza érdeke helyett, a taps és az egyéni siker- s nem mérlegel, hogy kétharmada a parlamentben, hogy nyal segget…
„Az idő csak annak hajlandó dolgozni, aki az időtlenségnek alkot.” (!)
Átlátszó ígéretein keresztül valamiféle kilátások felé irányított akarattal hangoztatja „meggyőződéseit”. Kényes kérdéseit az ellenzékre hárítja, visszataszító uralkodó kiábrándító látványa mértéktelen, elvakult megszállottságával minden- csak nem előkelő modorú, mit elhitetni kíván- leginkább magával! Harcol is rendesen, az ellenzékkel, Európával szembe úgy megy - hogy benne a rosszat látja, rövidlátása bemutatásakor. Ha így büszke magára, lelke, rajta- de rólunk lekoptatódhatnék, hisz nincs, népréteg ki ne lenne már a béka segge alatt, a hülye politika labirintusában elveszve…mit őkelme képvisel nagy dirrel-dúrral. A gazdag, az igen- az irgalmas szamaritánust játssza mind…
Talán lesz munka is, de- ha munkahely nem teremtődik, akkor hogyan? Szóval Orbán a paktum elvetésével az ország torkára tette a kést, kénye-kedve rajtunk nem segít.
Száz-ezerrel lett több a munkanélküli, hogy a meghirdetett hetven-ezer munkahely megteremtődhessen? Ostoba hozzáállás, de a Fidesznél a számtan mindig is nehezen ment!
Bűn, gonoszság és erkölcstelenség van, így már nem lehet kérdés, hogy nincs egyezkedés és megalkuvásunk vele nem lehet!
…a hatalom poklában élünk,
véle alkunk és fizetségünk?
tetteivel, hogy végünk így lett
sebekkel gyűlt- kedvekre tépett…
ránk most gúnnyal tekinget
itt kárál egy egész varjúsereg-- (szőke )
U.I. „Sajnos, a boldogtalanság nagyon is valódi érzés. A boldogság azonban csupáncsak déja vu.” (!)
Hazugsága, hogy „diskurzus” a néppel van, ha csupáncsak önmagára hallgat! Benne nincs szerénység, kellő alázat, de meggyőződése: tévedhetetlenségében leledzik…
2011.04.06.