Orbáni modor- szavak nyersesége…

 

 

Minden szükségletet maga alá gyűr-, rendel, minek forrása az emberi véleményben található és a vágy a megbecsülésre, tiszteletre, dicsőségre…

Szabadítsuk meg a hatalmat az időt rabló, felesleges munkatöbblettől, hogy maguknak alkotnak egy alkotmányt, amire jóváhagyást nem kérnek a néptől. Konzultáció, mit levélben folytat Orbán szégyenteljes- választóinak egyharmadát jelenti vagy még annyit se és ezt hívják nemzetinek…

Közpénzen a magánérdek, s ezzel terhelné a népet, de túl kevesen voltak rá vevők! Eljött az ideje annak, hogy a ’fő személyét, egyéniségét, törekvéseit, eszméit stb. a mai korszellemmel összeegyeztessék. A jólét gondolatát kelti, de fizetett „tapsoncok” által van az elismerés!

Bajainkat, fájdalmunkat, sérelmeinket nem hallják, érzéketlenek, mi- rendesen szokásukká vált…

Prominens személyeikkel megbeszélni semmit nem lehet, az ellenzéket lehurrogják, fölénnyel kinevetik, ki- szólni akar, tartalmát illetően nagyothallók, másról beszélnek- a nyomor, a nélkülözés és szenvedés meg sem érinti őket (!) – ha e tényeknek, s igazságoknak csak karikatúráját mutatjuk és visszáját gyakoroljuk, akkor társadalmi törés áll elő, s nézetekben szakadás jön létre…

Velük az ártani vágyás, mi- az előd és utód között motivált, és a féltékenységük- ezért az üldözés… kedvezőtlen szelek fújnak, rágalom szülte elhidegüléssel már a népre hatnak taszítóan!

 

„…Akard, hogy Orbán a két szemével lássa ellenzékének erejét! Lássa, hogy középiskolások, egyetemisták, munkások, irodai alkalmazottak, munkanélküliek, nyugdíjasok, fiatalok és idősek, vidékről és Budapestről, szociáldemokraták, liberálisok, konzervatívok, zöldek, pártokat utálók és értük lelkesedők mind ott állnak vele és rendszerével szemben. Akard, hogy érezze, erő áll vele szemben, a demokraták ereje! Szükségünk van Rád!...” (részlet- Gyurcsány)

 

Alkotmányozás ügyétől a labdajátékok is előrébb való cselekvésnek bizonyulnak… már nem először és gondolom nem is utoljára szándékolt… a nép a mindennapi betevővel van elfoglalva, de odafenn nincs önfegyelmezettség, mégis érdemüket fitogtatják. Bizalmatlanságot szül és ellenszenvessé teszi őket e fölényesen pózoló akarat!

 

Jobb-sorsom kínlódom teljes egészig…

csalnak,

    és megcsaltak akárhogy békít

ki bántott,

    bolondul magasba szállni így

jaj, nagyon nehéz a vágyak-viszonyain most,

hogy iszony munkál annak,

    s kesernyés az íz-

szégyen van- a hajszák bokros szorongásain

letaglózva megbotoltat, ha belé kapaszkodom— (Szőke Emil) 

„S itt van még az árfolyamprobléma. A devizaadósok helyzete nem valószínű, hogy a közeli jövőben meg fog oldódni. Ebből a szempontból is jó lett volna aláírni a paktumot…”

 

Önfejű és ostoba a kormány hozzáállása a jövőnkhöz, annyi szédületes lehetőség lenne még - csak a nép közé kellene leereszkedni… de nem, a gőg- irányító-hatása dominál náluk. Orbán oktatja híveit az életrevalóságnak és éberségnek, de lelkiismeretük meg nem szólal mégsem… pedig itt lenn is értünk a „játékhoz” – megengedett voltához tartozik a vélemény, de ki hallgatja meg? Fel kellene mérni, hová is tartozunk, pláne- ha nem tudják, miért vannak ott, hol semmi keresnivalójuk… hazárdjátékot játszanak a hatalomban!

De- mert bőrünkre megy, ugyan meddig tűrhetjük - meddig viselhetjük el következményeit a nem-tudásnak? Szerencse fel (!) - mondja Orbánunk (vagy megvezették a szerencsétlent?).

Az esélyek már rég nem a szellemi képességeken múlik, sokkal inkább a hozzáálláson, de az nem lehet számító és képmutató gyakorlatával eredményes- a kioktató stílus, mit művel Orbán és Matolcsy sehová sem vezet… helyben tipródunk, erőnket emésztjük fel.

Persze a szenvedélyes „kártyásoktól” minden kitelik…

 

Az élelmiszeripar a soron következő (?) - mire pénzhez jut már fuccs neki! Temérdek munka volna és szükséges, mit megoldani a kormánynak volna dolga, de elhanyagolva mind… a ráfordított időt is kispórolják - ezért görnyedjen szolgain egy nép? Kíméletes ítélkezésre már időnk sincsen, a rossz meggyökeresedett a hatalomba, miközben a visszamutogató-ok fogy a munkahelyteremtés megáll (vagy el sem indult még?) Főcél a mese… altatni elébb, míg törvénnyel nem mennek a gyakorlati életnek…és apránként odajutunk, hogy az enyém és tied kérdésénél éppen úgy cselekedjünk és megengedettnek tartsunk minden éppen kezünk ügyébe eső előnyt, mihelyt a törvény szerint szabad. Lassan ennünk sem lesz, de Orbán szájából mégis az elavult közhelyeket és a semmitmondó szólamokat halljuk, nem többet- nem jobbat.

Elferdült, torz, élettelen és vaksi politika, mit folytat a kormány az adó- és gazdaságpolitikája révén…lehetetlen állapot, hogy irányukban növekedjék a tisztelet, mert kikövetelni azt nem lehet - be kellene ismerniük vesztettek!

 

Ej, lám… hát nem ismert az érzés, a középérzet veled?

Hogy vak vezet itt világtalant,

s tovább egy vak-csőd ’szerűsége rá az ismeret?

Európa útjain - mert szebbért éltem, mert jobbat reméltem,

hol most „érzéklést szomjúhozva teng az ember”? (szőke)

 

u.i. „Az öncsalás nagyobb bűn mások megcsalásánál – büntetés is nagyobb.” (!)

Nem létező, képzelt okok és kifogások falai mögé bújik a ’fő! Kicsinyes buzgólkodásával a világfájdalmas elzárkózás?

„Az ügy, amelyben járunk, a nemzet megmaradásának ügye” - a legelső expozé gazdája, Kövér László kezdte így beszédét…

2011.04.01.

 

Oldal: Orbáni modor- szavak nyersesége…
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat