Orbán és a demográfiai robbanás…
Sötét fellegek gyűlnek a gyermekvállalás feje fölött. Családbarát kormány? – hm nehéz szívvel mondom ki…mégis inkább a családok ellen, mint vele és érte végképp nem, igy valahogy- hiszen lásd csak a tankötelezettség körül kialakult véleményeket.
Nézzük a munkahelyek hiányát. Családbarát e ez a kormány? – egyértelmű a nem- a kialakult szociális viszonyok egész mivoltukban megrajzolja a való képet… a család és gyermeknevelés már – és itt hiába a kívánalom – önmagában kevés, a társadalom segítsége közt elvész a gyerek, túl sokan bábáskodnak ez ügy kapcsán, de tevékenységükkel mégis ellenkező érzetét adják szándékuknak.
A forradalmi szó önmagában is ellen hat a józan felfogásnak, a mindennapok normális működésének, hisz’ bennefoglaltatik a változás- változtatás megléte, mi- a bizonytalanság érzetét - az egyébb hibás intézkedések mellett – csak növeli…
Ma már a családalapítás elötti „aktus” is kérdéses, hogy az a két ember házasságot köthessen- gondolatilag sem jut el még a gyermekvállalásig.
Bizonytalan a lét és viszonyaiban komor a kép. Bizonytalan világra gyermeket nemzeni- szűlni nagy felelősség (vagy inkább felelőtlenség), megkülönböztetésnek kitenni, ki- a családfénye és bírja szüléi szeretetét ki akarná?
Nincs szent és nincs sérthetetlen törvény mi szabályozhatná a család normális működését- bölcsőde nincs, óvoda gyermekmegőrzés szintjén, nem veszik figyelembe a gyermekét egyedül nevelő szülő jogait, kedvezményeket a szűkös szociális keretek miatt kurtították, néhol már nincsenek is pl. élelmezés területén- nem egységes a törvény…
Cigányozás, „élvezetig eljutni” dumák és azutáni áldozatvállalás elmaradásának pejoratív taglalása épp nem elősegíti, hanem visszaveti a gyermekvállalást… ehhez jön a jónak és családbarátnak kikiáltott adórendszer, amely ugyancsak nem növeli a vállalási kedvet. Pláne ha a nőnek is robot az élet a családi jobb-létért.
Harrach hozzászóllása volt a cinikus és felháborít rövidlátása, mert épphogy nincs biztonság, főleg létbiztonság, mikor családpolitikáról beszél- álságos pártpolitikai duma csak!
…tétovázó nyomorok parancsoló következménye játsz’,
hol az ész nélkülözve ég,
a szív vadul ott
és szájat tát a lihegés,
míg iramából csikar szét valót
a mindig féktelen láz-- (szőke)
Jogilag a család tekintetében legföljebb lehetőség (de ez is kérdéses) van, az is részben- de bölcs belátásra mégse bír. A morális-bűn társadalmi rossz gyökerét el nem vágják. Közhasznú- munkából családot eltartani nem lehet! A munka után elköltözni- kinek minden vagyona a kis háza, vagy lakása- elhagyni családját nem lehet kívánalom. És- ha mégis elhelyezkedett valamelyik családtag, például a nő vagy épp ő tartja el a férjet is, mert családot egybetarani akar és kínlódik érte- egységéért… jön a megjegyzés.
Mégis mintha ezirányba hajazna a hatalom, utazni a munka után az ország másik végletébe… és ez is csak jobb esetben, tehát ma egy család ha józan és látja a hatalomnak e-világi dolgait csak az aktusig (annak élvezetéig) jut el…nem a gyermekvállalásig, hiszen a találkozás ritka idejének ritka pillanatában az ész is meg áll… miközben a gyermek a természetes társadalom legfőbb értékét kellene jelentse.
Nem csoda, hogy „Megáll az ész!” Elvégre képes elmenni, anélkül, hogy megjött volna.” (!)
A családbarát politika elsőként a munkát teremse meg, annak a lehetőségét, hogy ki- vállalna gyermeket el is tudja tartani felelősen.
A szociális helyzettel összekeverve- mert összekeveredett már olyan feszültségeket gerjeszt, hogy állapotából kiindulva egy „kormányzó” szeszélyévé vált és káosszá módosult politikája által- mint minden más is.
Másként olyan is, mint az „életmentő-gyilkos: A fejünket ugyanaz tekeri vissza, akinek sikerült elcsavarnia.” (!)
Nem veszik észre, hogy egy ember mindenről lemonhat csak szabadságáról nem- a kormány azt is elvette, bérmunkássá silányította az embert, hol is- nincsenek polgári jogaik, a négyévi szavazás nem lehet minden!
Nincs feltétel a vélemény kinyílvánításra, mert azonnal az utcán van, független egzisztenciával nem rendelkeznek, és a mostani tankötelezettség korhatára ezt a torz képet csak erősíti. Egészségügy, ellátások, gyermekorvosok számának csökkenése, táplálkozás kérdése- mi jó a gyermeknek, központi ellátások meglétének hiánya stb. Nemzetközi helyzet, feszültségek növekedése, indokolt rettegése!
Mennyire lehet a hatalom képviselőit komolyan venni, amikor épp a bizalmat vették el, mi alapköve a gyermekvállalásnak. Oktatás és semmilyen szabály mit előírnak nem pótólja a szülői szeretetet- legjobb ha saját kútfőből döntenek, ha meg van minden feltétel a felelős gyermekvállalásra akkor és csakis akkor - és a társadalom „atyáskodása” nélkül is - tudni fogják feladatukat, hogy mi a gyereknek a legjobb- természetes módon, görcsösség és aggályoskodás nélkül bíznak saját józan eszükben, annál is inkább, ha arra a közös következtetésre jutva, hogy a gyermeknek az a legjobb, amit a jó természetű, szerető édesanya és apa ösztönösen tesz vele!
…kényelmek ölében naiv hiszékenységével éled a lét?
Mi fáj sok milliónak, ott ember-éh s gyűri lelkes sietséggel
lármát-gerjesztő érzetét egy nép…
Borzong a kéj- mint tekintély
lett gyengécske és törékeny-eszméin menthetetlen az érzet,
félnem kell-e jelenem?
Szív nélküli bolond lelkiismerettel
a múlt akaratának vélt-igazságán sincsen jószándék,
mert a sors merevedett-szenvedélytelen ad jelent életünknek-- (szőke)
u.i. …ha majd a társadalmi hazugságokat levetettük magunkról, hol a jövő ködből burkolt és a jelen szürke-köpönyegében mutat utat feléje, itt akárhányszor forgatják is azt- csak szürke marad és két útja van… elkotródni vagy összeomlani lehetősége. Két ember közötti kapcsolat is ilyen, csak akkor lesznek egymáséi, ha levetették az álruhát- egy családban, hol gyermek is van nem lehet jelen a félelem, nem lehet csalódás, nincs önzés és hazugság, de nem lehet létbizonytalanság sem…
Mert pillér nélkűl nincsen híd (!)
2011.03.09.