Orbáni-jelentés?
Avagy a nemzeti-konzultáció.
A Fidesznek visszamentek a levelek? Ki, tudja – ki, ellenőrzi és tartalmát ugyan ki olvassa el? Bennem nagyon is nagy a bizalmatlanság, kitalált dolgaikkal- mit, amúgy az önös-akaratuknak kivitelezése végett, azt a lakosság kérésének tudják be, ezzel az ellenzéket is elaltatják - megvan a maga alkalmi stílusa és árnyalata, amely éppen annak a viszonynak feleljen meg, annak az alkalomnak, amely miatt új vagy újnak látszó ötletük gyakorlatba átültethető…
Az egész arra jó, hogy lehazudva- általunk felhatalmazva, mit „tükröz a tartalom”- továbbra is tehetnek, mit csak akarnak!
Meghasonlott lelkülettel az eltorzult jellem, még mi- magunkban elfásult kedéllyel viseljük romlott-ízlésüket el… mert náluk keressük (a hatalomban) a tanács, a kölcsönös közlés, az együttérzés, bátorítás, serkentés, támogatás, megbeszélés, vigasztalás jótéteményeit?
Mindnyájunkra ránk szakadtak a nehéz napok- ránk az idősb’ korosztályra a testi betegség,, nyavalya, elhagyatottság, tehetetlenség… míg másokra a csalódás, lehangoltság, félreértés, hálátlanság, megaláztatás, megszólás, rágalmazás, igazságtalanság, üldözés vagy emberi megbotlás borzalmas „keresztjét” rakják a „nagyok”! Hogy védőtámaszt nem kap senki a hatalomtól, mert sógor, koma, rokon és jó barát sem vagy- néked marad a fájdalom, kín és gyötrelmében mindennap.
Vergődés van a hatalomban is, de akkor miért ragaszkodnak mégis hozzá, ha a néppel való érintkezésük nem jó, ha nincs elég élettapasztalat, emberismeret és gyakorlati tudásuk a feladatok megoldására? Miért, hogy az ország kétharmad részét teszik szolgának- szolgainak parancsolt az felsőbb- akaratban, csak nem a hatalmaskodásért magáért? Így - hogy közös (?) - és lehet-e az hitvallásunk, mit most esküvésekkel ránk testálnak?
Közös lenne hitünk (?) – közös világnézetünk (?) – a kötöttség azonos síkján vesződünk, küzdünk és szenvedünk? Egy szart!
„A tartalomra többféle „formaruha” szabható. De a Mona Liza vajon akkor is remekmű lenne, ha Leonardo több vagy kevesebb ecsetvonást húz?!”
Sóhajokkal a lét, félelemmel telt az érzés…
Szívek jege marja kedvem, ekképp szóltam
lázongva-
áthágva minden törvényt, rendelését
magamnak nem tudva,
mert sürget a különbség
a kivédhetetlen szégyen… rég.
Rab- és szolgasors, vele a cél-
a vegetáló jelen jobb-bal részein hol már az engesztelés?
A múlt szétmázolt lapjain homály van és reszkető szájszél,
szavak, fizetett-taps, melldöngetés- s lélektelen gerinctelenség— (szőke)
u.i. …hazugságok sora van- a jelentés a népnek szólt, de kitekinthet bele, hogy való tartalmát kitakarva megismerhetjük a válaszokat, ki igazolja azt? Mert Orbán mondja a már jól ismert lózungjait, attól az még lehet igaz is meg nem is!
„Erkölcs? Igazságosság? Egy olyan világban, ahol a birkákat pénzpásztor tereli?!”
2011.03.28.