2011-es Orbán…
A történelem egyre int, hogy minden hamis itt.
Lapjaira felkéretődik a nyápic-elme,
élet-soraiból buktatóin,
izgul- szorong,
s múl így,
hogy megzavarodik,
már ott elfáradt tartalommal bólint-
Telve gyökere és lombjára gyérülve,
hol botorg a botor a múltak bejáratáig— (szőke)
A kormányzó, ki- most „kormányoz” Orbán- már ebből is következik, hogy ennek az „állásnak” a betöltése egész embert kíván… kíváló jellemet, nagy tudást, tapasztalatot, éles ítélőképességet, önzetlenséget és minden irányban megnyílvánuló szeretetet kívánna (!)
Ha ezekből csak egy is kimaradt, máris alkalmatlan a posztra, s én nem egyet vélek felfedezni hiányosságként, de többet is, mi- megkérdőjelezi alkalmasságát, hogy beilleszkedjék- felnőve a feladathoz, hogy azt mély tisztelettel és alázattal, de őszintén végezze is!
Szavak vannak, mivel port hint a szemekbe, de a kérdésekre soha nem ad egyenes választ… lehet nem is ismeri vagy érti az ügyet- csak önző módon igaznak tételezi a bizonytalan vagy helytelen választ.
“2011. március 12-én – tapasztalhatta meg a közvélemény, és Orbán Viktor. Hermann Van Rompuy és a kormányfő közös sajtótájékoztatóján az EU elnöke közölte Orbán Viktorral – a közösség soros elnöki tisztét ellátó ország miniszterelnökével –, hogy mit döntöttek „a nagyok” Európa gazdasági megmentése érdekében a soros elnök nélkül. A stílus természetesen kimért volt, de kiérezhető volt belőle, hogy nem sokat jelent, bármit is nyilatkozik a magyar miniszterelnök. Szánalmas volt látni azt, hogy Orbán miként akarja bebizonyítani, hogy semmibevétele tulajdonképpen pozitív, és hazánk bizony az uniós politika előtt jár.”
Látható és kézzelfogható ez a cselekedet mind idehaza, mind az úniós-parlamentbe…
Tanácsot nem kér- vagy a nem megfelelőktől- és így a vélemény már igaztalan, nincs érdemleges válasza sem a politikát érintő, sem a gazdaságot befolyásoló kérdésekben. Hol vannak a tapasztalt egyének, akik ilyenkor segíthetnének- hogy kérjen időt a megfontolásra és a célzott ügy- ügyek tanulmányozására.
Elhitte, leginkább magának (talán nem is tudatos cinikussága, csak buta hozzáállása következményeként), hogy alapos ismerete van mindenről, tapasztaltabb másoknál- ezért is kiérezve mondandójából a „süketelés”, holott tudnia kellene hallgatni néha-néha.
„A szófogadó gyerek tanul. A visszapofázó csodát tanítani fogják.” (!)
Viszont a fontosat elhallgatnia nem szabadna- ez a folyamatban lévő ügyekből következik- de apró-cseprő mozzanatait felfedve mégcsak irányt sem tud mutatani…
Néha bűn valamit elhallgatni, mert elhallgatással éppúgy lehet valaki az ügy árulója és kétszínű, mint beszéddel!
„Jaj nektek, kik a rosszat jónak mondjátok s a jót rossznak!” (Iz. 5, 20.)
Keresztényi értékrendjük önmagáért valósága, mind a Fidesz, mind a Kdnp részéről gyarlóságukból eredően- téves intézkedéseikből, de nem kellő alázatossággal, nem is kellő szerénységgel tűnik ki…. meggyőződés nélkül bizonygatva tévedhetetlenségüket.
Van seggnyalás, van hízelkedés, van ál-alázatosság, de leginkább képmutatás soraikban… a csúszó-mászó mindenre kapható- ezért néhol kedvelhetik őket (talán használható volta miatt) – de sohasem tisztelik becsülik és méginkább nem is szereti azt senki!
Nincs ember a világon ki- gyarlóságok, hibák, sőt apróbb bűnök nélkül élne, ezért ne is akarják magukról elhitetni, hogy ők a kizárólagos szentek- s Orbán a felkent, az elvont tökéletes szentség, tévedés és hiba nélkül élő Semjénnel egyetemben… de, mert másokban csak rosszat látnak, hibákat azokra testálnak, fogyatékosságaikat kinagyítva (mit legtöbbjük már magasszínten művel is), ezért is közönségesek inkább, mint szentek- alacsony gondolkodással viszont figyelmük kiterjed a mindig- más vagyonára- értékeire, mit eloroznak- lenyúlnak… adóba rendelik stb. (!)
„Mára kiderült, hogy vesztünkbe rohanunk. Hiába! A pénzhajhászó ámokfutás abbahagyhatatlan”(!)
A felelősség kérdése számára fel sem vetődik. Hiszen nem tudja, hogy milyen kárt okoz.
Gyorsítva csak az ő saját ügyük lett, a másé irodáik által késleltetésre ítéltetve- nem ég, nem lángol a ’szeretet ügyétől, már kezd untató lenni, aki mesterségét iparszerűen űzi- ijesztő egyén!
“Debreczeni József még nem is olyan régen Orbán Viktort tehetséges politikusnak, államférfinak nevezte.
Mennyiben érvényes mindkét meghatározás a 2011-es Orbánra?
Államférfinek általában azokat a politikusokat, állami vezetőket tekintjük, akik felelősen kormányozzák az országot...
Ugyanakkor döntéseikben nem csak a szűken értelmezett hatalmi törekvéseket és érdekeket jelenítsék meg, hanem tekintettel legyenek az őket megválasztó polgárokra és az ország egészére.
Tehetséges politikusnak azokat tekintjük, akik képesek egy adott társadalmi szituációból a legtöbbet „kihozni” pártjuk és annak politikája érdekében.
Abban a vélemény közös volt, hogy ez utóbbi kritériumnak a kormányfő megfelel.
A probléma az előbbivel kapcsolatban fogalmazódott meg.
Orbán Viktort ugyanis nem érdekli igazán, hogy döntései mennyiben befolyásolják a „zembereket”, akikre oly szívesen hivatkozik.”
Látszik már munkájában a tapasztalatlanság, fölényes és meggondolatlan megjegyzései vannak. Éretlen a beosztásához, kiforratlan, ingerült túlzáshajlama nagy- vakmerő megszorítással vannak „reformtörekvései”, türelmetlen a néppel, mások hibáit gyorsabban észre veszi, mint a magukét- részrehajló, jobb egészségesebb lehetőségeket észre sem veszik Matolcsyval! Orbán ma önmagát tolta a kirakatba, énjét mindenkép fitogtatni akarja- vele tudását, vagyis- hogy ő mindent jobban tud… aljasságban talán?!
Mások bölcsességéből farag újat, hát ez Orbánunk- aki nagy?!
Magáról és érdektársáról mond dicshimnuszokat, úgy viszont- ebben partner a Kdnp seggnyalóként… és meg van bennük a férfiatlan lapítás!
Nemcsak kiállás, de helytállás is kellene…aki fél és ők félnek, gyávák nem is vállalnak bírálatot csak az ellenzéket szapulják- nincs vallási öntudat, nemes értelembe vett katolikus büszkeség, pedig a vezérük ott lovag…hiába, no- a férfiúi lelkén mégsem száradhat egy kirakat- ezért ellenségeskedésével oszt „jutalmat” az ellenzék felé! A parlamentben színi-előadással, látszat-eredménnyel kicsikarja azt a kis hozzájárulást, amelyre szüksége van, hogy „működhessék”!
Orbán velük nem restaurál”, de átmázol!
“Erkölcsi skrupulusai ezen a téren nincsenek. Kíméletlenül távolít el mindenkit a környezetéből, akikben a legkisebb kétkedést is érzi döntéseit illetően. Átgondolatlanul és gátlástalanul támogat mindenkit – a cél eléréséig –, aki kész kiszolgálni a leglehetetlenebb ötleteit is.”
Valahogy a magasröptű, mélyenszántó, hatalmas ünnepi beszédek helyett és szónoklatok helyett az életmínőségre lehetne figyelemmel- miben népe szenved! Valahogy unalmassá vált, és terhessé teszi a jelenlétet…’tagjait inkább leszoktathatná az ócsárlásról, kiforgatásról, a jobbantudásról és megtaníthatná őket (magát is arra kényszerítve), hogy vállaljanak szolidarítást- hogy legyen bizalom és ne bizonytalanság! Bár már elkésett, mert az igazság: odaát- nem hisz már senki!
“A fentiek alapján bátran kijelenthetjük: Orbán Viktor nem egy államférfi alkat. Sokkal inkább lehet jellemezni gátlástalansággal, erkölcstelenséggel és a hatalomhoz minden áron való ragaszkodással.
Orbán Viktor nem képes döntéseit gazdaságpolitikailag, jogilag, szociológiailag felmérni. Képtelen demokratikusan gondolkodni — bármennyire is hangoztatja azt
Egy valamire képes: a hatalmat gyakorolni – hozzá hasonló, erkölcstelen és antidemokratikus – hívei felett.
Lehet persze kedvelni a miniszterelnököt. Csak látni kell a hibáit.
És még valamit kell vele kapcsolatban: elszenvedni ostobaságai következményét.”
…nincs törvény – rendben, valami szabály
csak van,
mi számíthatna kedvvel-
célzásképp talán, mit kicsúfúlással leplez?
Vagy csak úgy- neki a vak-világnak,
terel a kedv-
s átítírja életem a körülménynek,
míg a kitartott vádol, harsány és nem közvetlen
formuláin hiteltelen öleléssel,
urizálva közpénzen?-- (Szőke E.)
U.i. Mindezt teszi azért, mert rosszul értelmezett presztízsből és a tévedhetetlenségének biztos tudatában, nem hajlandó elismerni saját gazdaságpolitikai tévedéseit.
Egyetlen dolog érdekli, a hatalom megtartása, és ennek érdekében hatékonyan irányítja elkötelezett csapatát.
”A homo velejéig gonosz. „Jósága” csupán érdekhúst takaró műbőr.” (!)
2011.03.14.