Orbán nyílegyenes útja…
Sebbel-lobbal álmodom,
hamar- hogy el ne vegyék már
álmom...
hol kivirágzik bennem a jövő, étekül- hol öröm vár.
Levegőtlen kísért
a hatalom csalódás-utamon
összegyűrte álmom fölzaklatott indulattá rám..,
így élem holnapom a jelen örömtelen ringásán-- (Szőke Emil)
Igen... csak a baj- Orbáni spontaneitásnak nemigen van önértéke a közgondolkodásban, nemigen mínősül önmagáért figyelmet érdemlő dolognak. Az a többség, ki- hatalomba juttatta, minthogy elégedett Orbán szokásaival, képtelen felfogni, hogy miért ne lennének ezek jók mindenki számára- bár a spontaneitás nem tartozik az erkölcsi újítások körébe, vagy társadalmi újitókhoz sem tartozik, mégis ámulva-bámulva nézik földi Istenük “lázadásait”!
Csapatával nekimegy Európának, az orosznak, amerikát is véleményezik, és mélykapcsolatokat vél felfedezni rokoni-szálakban Kínával... vágyai eszközeit meg nem válogatja. Törekvésre érdemes dolgait (mit annak hisz) általános verseny tárgyává teszi, de mégis aláássa dolgaink- a társadalmi magaslatokat, amelyek védelmet nyújtanak, nyújthattak volna még számunkra.
Már a gyakorlati politikusok tudatából is mindinkább kivész a gondolat, hogy szembe lehet szállni vele, nincs akarata már választóinak sem... nincs olyan társadalmi erő egy lényeges erő , mely ellen menjen uralmával- elfásult a nemzet... vagy megtört lenne? Ellenkező véleményeket sem tudjuk megvédeni az önkénytől. Létezésünk egyre romló, ennek az ámokfutásnak, mit a Fidesz “leszervez” egységesített erőfeszítéssel- inkább tűnik természetellenesnek, mint józan kiszámítható politikus tettének. A hatalmat magukhoz ragadták, de a felelősséget (a választói akaratra hivatkozással) a népre hárítják, ezért is kívánja működtetni a nemzetet együttműködéssel.
“Matolcsy György és főnöke pedig még mindig úgy hiszik, hogy lehet kétféleképpen beszélni. Mintha nem tudnák, hogy ha mondanak valamit, akár itthon, akár a világ végén, az két perc múlva már a világhálón van és olvashatják Moszkvától Washingtonig.” (kapcsolat)
Túlkapásaival egy egységes életformát kényszerít ránk! Olyan lehetetlen helyzetbe hozta az országot, hogy már nélküle nincs- nem létezik javunkra szolgáló dolog. Porig alázták e népet, mi kihat jellemre viselkedésre, hol az alapok ésszerűsége is homályba vész. Az ember ebben az Orbáni társadalomban elkorcsul.
Tisztán formális már minden... nem ösztönöz a jóra, csak béklyóba szorítja a lelkeket, s megakadályozza, hogy akár az értelem, akár a személyes tapasztalat hatására bármilyen új szívből jövő meggyőződés kialakuljon- kialakulhasson benne.
A egyfajta tannan próbál valamiféle erkölcsiséget adni...
Ezt példázza, példázhatja a korona-tan alkotmányba emelése, hol az egyes ember erkölcsi méltósága eredendőbb törekvéssé lesz, s egy névtelen erővé a nemzetért érzésben- miben a“Haza” fogalmazódik meg... lelki-erővel, a való hiedelmében?
Miközben bérrabszolgaságban tartja az egész társadalmat, űzik játékaikat- az emberek hitelt adnak e tevékenységeknek (egy részük bizonyosan) a régmúltak meséjének, mit Orbán épp átír a jelenre, hogy lehetősége legyen gúzsbakötni népét, alattvalónak sorolva magának és egy idolumnak!
Vajon egy Isten birodalmává változunk? És azt Orbánnak hívják? – vagy csupán egy átmeneti mozzanat az abszolút szellem fogalmi beteljesülésének folyamatában (?) - de emberi végességgel a szenvedés minden fokát megjáratva bennünk- éppen ennek okán nincs szükségem egy külső hatalomra, az egyház uralmára is!
Megismerés eszköze volna a hit? Alacsony foka talán... amely nem egyéb, mint lemondás arról, hogy határozott képzetekhez, konkrét tartalomhoz eljussunk.A valóság sok esetben specifikus irányokban felhalmozott és technikákkal meghosszabbított emberi értelem számára nyílik meg.
Hol volna a jövőben bízó állapot... egy ilyen hatalomban? Hol élvezheti itt az ember igazi alkotói voltát? Hol a vidámság, a szabadság?
Ebben az Orbáni hazugságokkal teli orszában, munka sincs elegendő, s ha van az is kénytelen-kényszerekkel telitődött.
“A most nyilvánosságra hozott felmérés szerint a foglalkoztatottsági rátánk 9 százalékponttal maradt el a 27 tagország átlagától - közölte a legutóbbi Statisztikai Tükör című kiadványában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH)”
A tekintély vámszedőit agygörcseik kínozzák- rég,
sárgalángjukban tisztulnak könnyedén...
Szembe pózól a trónkövetelő,
meztelen-percein homlokán a verejték
koronázza az időt, pártfőre nő
a hájból-olvadó feszültség még-
Gyors-tusában a másik fejét akarják, s éber rendjén
épűlhet szerencsém-
kiskirály-forradalmával elébb
szürkületté a jövő,
majd a jobb-holnap erőszakával ég el a lét— (Szőke Emil)
...az emberek többségére a vallás csak eröltetett, egy járom... mi- a társadalmon belöli gazdasági elnyomás terméke és tükröződése. Világossá teszi Orbán törekvését, a forradalmi lényeget- sajátosan, de mégis saját-érdekeit szolgálja vele. Megformált eszmével viszi be az emberek tudatába, de elszúrta- mert a valóság új és más összefüggéseket teremtett.
Ébred a nemzet!
Aspektusait már Orbán nem bontogatja, nem is ismeri fel... magával és hatalmával eltelt. A szó-gyártó Szíjjártó szajkó- madárként mindig ugyanazt mondja (szubjektivizálja a tudatot)- hogy a pofátlanság miért, kire és hogyan hat- vele alkotóképességeit csillogtatva. A fejekben már a gőz feszít, az isteni kiválasztottság az uralkodásra- degenerált folyamatában! Idők jelein nyílegyenes útja a pszhichiátria...
2010.12.06.