Kőfejűek és nyelvöltögetők…

 Kutya vigye, a komédiának dicsértessék!

 

„Most azért csak dühöng ki magad

mondd el párszor könnyülő, igaz szívvel:

Fene, aki megeszi!”

 

„Rükverc egy lecsúszástörténet (színházi előadásban), nem csupán egy hajléktalan ember története. Az ország is errefelé megy (ez meg az élet színháza lett Orbán „igazgató” kinevezésével)… az egész ország csúszik lefelé. Anyagi és morális értelemben is. Ami a hajléktalanságot illeti… az a politikusok dolga. Már régen, a rendszerváltozáskor egy erős szociális hálón kellett volna dolgozni… Az egész mostani helyzetnek a csapdája már ott „csírázott”. Mindenki felelős azért, hogy idáig jutottunk. Most már késő, de el lehet ezen gondolkodni.”

 

Mondja valaki, hogy nem színház az egész világ! Szabadabb viselkedésben…

A magyar szabadság ennyi, kultúra meg annyi és vannak névvel megnevezhető hóhérai!  A hazugság (pláne, ha politikai) sok mindent elérhet, ahogy el is ért pl. egy korszak értelmét történelmi küldetését, erkölcsét sikerrel kiforgatta, a „tökélesedés” távolibb lett, mint valaha! Orbán ördögi falait senki lerombolni nem tudja… szánalmas lett e nép, hogy birkaságra adta fejét! Csak kőfejűek vannak és nyelvöltögetők… viszonyaikban élveztetik teljes impotenciájukat!

„Pokol es vót” és van megint.  

Ez a mai közjó? Közösségi szempontból nincs hasznos tevékenység… rabszolgaság, megalázó közmunka, cselédsors és éhbér! Ott az „Ördög röhög és isten sír belőle…” (!)

 

„Isten!

…hiába tapogatózunk,

nem érezzük meg a dolgokat,

csak azt, hogy irtózatosan fájnak.”

 

Nem látom, hol van itt az elevenség, hogy lenne és őszintén egy bizonyító anyag, egy igazi gesztus, ami nyomatékot adhatna valaminek valamijében… De az életszerűség is ezért veszett, mert nem a mindennapos szükségletnek informál, csak van - érdeklődés híján már vágyakat sem rejt. Ez volna újszerűsége? Amely újszerűen hatna rám? – aminek mondják csak szokatlankodik e létben, hogy amivel helyzetet teremt, a jelen hagyományos gondolata csak újnak van eladva! És csodálkozunk, ha konfliktust generál a figyelem - hogy ingereivel túlhajszolt lett, szimplifikál és minden problémát fekete-fehér sablonokká redukál… hol már megjelennek a parancsoló igék, és a képletes beszéd- leginkább lózungjain keresztül kíván figyelmet felkelteni- kíváncsiságot sem tud kicsikarni csak drámai feszültsége vibrál rajtunk (!) Logikáját nem érthetem már a léthelyzetem okán sem- gondolathálózat stilisztika szintjein részleteire bontott konkrétság-csíráiból, azt illusztráló szavakkal a mindenkori mondanivalót teszi érthetőbbé (olyan mai hangvételű közvetlenséggel elküldve szüléibe…!)  Így válhat netán humorossá, hol jókedvével élhet a magyar – bár a látszat csal, hogy viccelünk, az csak pillanatnyi feloldódást hoz. A léthelyzet olyanná vált már, hogy- amiből, amivel és amiért, amire társadalmilag is (mint egyénileg is) csak amorális válaszokat kaphatunk…

 

„Kár volna magamat eladnom

célért, eszméért, okért, hitért.

Hogy magyarázzam az eget másoknak.

Eladni magamat semmiért.”

Kimondom, bár nem hiszem, hogy ettől lenyugodhatok- még így sem… egyszóval, Orbán kurva rossz politikus (aki dölyffel hiszi magát igaznak) – a szabadságot kiiktatta (minden részét megnyirbálta) és a KDNP segédletével, akik – mint szervezet a Fidesz vallási tagozata lett (!) – ezért is hálából (pénzt már nem említek- az valahogy náluk Júdásilag járandóság), vallási és politikai illúziókba burkolt, nyílt és szemérmetlen ország-nyomorításba fogott… önző számítással Matolcsy-féle „csodaműveket” létesített (árokpartra, terekre telepítve, ahol csak hinni kell a növekedésben) – ócska módja a szolgaság minden formáját erkölcsiekben, igazságosságban „értékére” alacsonyított.

Az eddigi gazdaságtan tanácstalanul áll ez előtt a tevékenység előtt, ami csak zavart hozott- okozott, semmitmondó szólamaiba felmagasztalva a közmunka jelentőségét, amit a hétköznapi ember szégyenként él meg! Bár mindenki (persze csak akik a gondolkodást bírják) tudja, hogy több „értéket” von ki, mint amit bedobott! Sajnálatos sajátságos tulajdonsága, hogy esztétikának – szépitészetileg ad valamit, de új értéknek forrása nem lehet… ezért is az éhbért fizetik! – vagy ők lennének az „ipari tartaléksereg”? (Így még érteném is, de hol az ipar?) – így bizonyítja álságos voltát e rend! Melynek nyomora fordított arányban áll munka-gyötrelmével és ez a „lázárjani-réteg” (akik annyit is érnek…(!)) – nem más, mint hivatalos pauperizmus!

Ez az Orbán csalhatatlanságába vetett hit… ha eszi, ha nem, rákényszerített milliókra… „anyagi biztosítékul”. A nemzet ereje ezzel megtörve! Tanulsága: hogy megfoszthasd ellenfeledet a támadás lehetőségétől, meg kell fosztanod a védekezés eszközeitől… lám így lettek az emberek az ámítás és önámítás együgyű áldozatai – ezt tették velünk a reformok és javítgatások hívei, védelmezik a szart, bármilyen használhatatlan és rothadt is! „Az érdek, mint gazda, úgy igazgat…”

És akkor jön a képbe a vallás - mint olyan - amelyik kéretlenül is rátelepszik szellemi elnyomásával (elbutításra felvértezve) az ínség és magárahagyottság által amúgy is megszorongatott emberek csoportjaira. Így fojtja belénk emberi mivoltunkat (emberi életre való igényeinket), hogy megbékélj, mert jutalmul ott a mennyei boldogság!

 

„…s edzzük magunkat borokkal, porokkal,

ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres.”

 

Versidézetek József Attilától.

2013.01.25.

Oldal: Kőfejűek és nyelvöltögetők...
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat