Erőpolitika…
Már nem cigánykérdés a nyomor… „gyermekhalál a nyomor szélén”, s még egy Nádudvaron is és tovább? Mikor döbben rá a hatalom, hogy öncsalással előrébb jutni nem lehet? Hogy az emberekben feléjük az undor és megvetés marad meg! Vigasztalan az élet, elbújni nem lehet… menthetetlenül szánkig ér a mocsok. Ez az út hová vezet? Létünk már állandó összeesküvés ellenünk!
A nyomorból segítség nélkül kitörni nem lehet, elárultuk saját magunk, mikor szavazatunk adtuk és bizalmunkat ennek a hatalomnak… félelmetes lett az élet és kínjainkban vergődhetünk, de hová lett az ígéret, a jobb élet reménye elveszett… elátkoztam már százszor azt a kezemet, mellyel szavazatomat adtam le, mert már a holnapért sem érdemes élni! Ha nem változtatnak arrogáns cinizmusukon, a történelem elsöpri őket… a kétharmados „Hazugság-ház” is beleremeg. Ezek a törpék a becstelenség és korlátoltság hírhedt óriásai! Népámító cirkusz már nem sokáig játsztatik…
Egyszóval szomorúság van és teljes elszegényedés- közérzet, létérzés, létállapot a jobbítás sóvárgásával és távolság, elérhetetlenség „...végtelen kiáltás a boldogság után”! Ez van uraim! Szégyelljék magukat, mert erre nem kaptak felhatalmazást… íme, az undor megmagyaráztatott! Szaporodó politikai csalódások, megalázó szegénység- a kőr bezárult… és hol van vigasz?
Ha ezer szívem volna, s mind telve szeretettel,
élni itt mégsem, így sem lehetne-
acsarkodó hatalommal lelt a lét már mindenki ellen… (szőke)
„Akcióikkal” minden becstelen, gyáva és aljas tett… áldozatnak hiába állítják be magukat az elmúlt nyolc év kapcsán- elszámoltatásnak nevezett üldözéssel, sem politikai, sem gazdasági hatalmukat növelni nem tudják. Bár a történelem megszülte diktátorát (volt példa rá), de azok egy idő után elbuktak, így lesz most is… Orbáni logika, mely arra a következtetésre jutott, hogy az egyetlen helyes út, ’gondolkodás, amely az erő megsokszorozásához vezet: „erős állam” itthon és „erős Európa” „céltudatos” cselekvésre meddig tartható? Majd jön az élettérelmélet? – és természetesen, az Orbáni logikából adódóan erőből… külpolitikájából adódóan- egyesített magyarság létezése azáltal, hogy az arányok alakításával a lakosság lélekszáma és növekedése és az élettér nagysága és minősége között biztosítsa a nép szabad létezését? Elárasztva Európát az Orbáni káosz- erőszakos politikájának sikereként, melyet a kétharmados álparlament majd viharos tapssal fogad?
„Állatkertbe menni? Minek?! Társadalom: a legnagyobb állománnyal rendelkező zoo.” (!)
Elmúlt húsz év és mindegyis talán…
Törve réved a lét,
váltandó megváltás
talán hozza az ébredést, hittük-, de duhaján
az önfényezés
’virágaival tele-kirakatán
bolondozik a szeszély, mi- itt árván
szándékkal még- túlélni kell határtalanságát!— (Szőke Emil)
2011.05.07.