Új szellem-kezdet

Beszűkült állapot…?

„…minden változik, elmúlik, és helyet ad valami másnak. Leggyötrőbb helyzeteinket is észrevétlenül feloldja az idő.”

Sikerként könyveli el a Fidesz a közfoglalkoztatást célul tűző Start-munkaprogram eredményeit…

 Bajnai: „…az alacsony képzettségű inaktívak foglalkoztatásában rejlő esély volt, amely idestova húsz éve a magyar gazdaság egyik legnagyobb strukturális problémája.  Az ő bevonásuk a gazdaságba csak a foglalkoztatásukat terhelő bérköltség-elemek érdemi csökkentése mellett képzelhető el. A már aktív, jobban keresőket preferáló – cserében a közepes és alacsony jövedelműeket jelentősen sújtó – egykulcsos adó, valamint a költségvetési lyukak kompenzálása érdekében emelkedő járulékok, illetve a növekvő jövedelemadó-terheket ellensúlyozni hivatott, irracionális mértékű minimálbéremelés azt eredményezték az alacsony képzettségűek körében, hogy …számukra nem a munkába állás, hanem a tömeges elbocsátás közeli jövőképe bontakozik ki, egyre élesebben.”

Azután Selmeczi „értékelése”: közmunka, önértékelés, mások megbecsülése, tisztes megélhetés, közrend- közbiztonság javulása, tiszta és átlátható jövedelmek stb. No- és a kétszeres ugródeszka! Biokazán működtetés (fogalmát meghatározni sem tudja, egy pár-darab talán üzemel is)… szükségletek gazdagsága?

A szervezett közmunka „sokoldalú módjain” át csak új béklyóba veri az embert, és a tőle elidegenült dolgoktól való újabb függőségét eredményezi. Konkrét tartalmukban és megnyilvánulási formáiban a szükségletek változásában – átható kényszerekkel, az életkörülményekkel függnek össze, táplálék és fűtés - ruházkodás „turiból” vagy adományokkal megoldva a szolgaságig alázva…

Az életösztöntől vezérelve- a feszültség csak nő, de ezzel ad impulzust a cselekvéshez, amelyet- ha vizsgálunk az általános koncepció fényében, rájöhetünk, hogy a maga egészében elfogadhatatlan számunkra az egész munkaprogram, mert társadalmi vonatkozásában érdekvezényelt. Minőségében, a privátérdekek álcája!  Elszaporodásával elkerülhetetlenül élezi mind a helyi jellegű, korlátozottabb, mind az átfogóbb társadalmi feszültségeket (pl. divatelemek, státuszszimbólumok s a még tágabbra nyitott fogyasztási szintek közötti különbségek stb)!

Ezek után látható, hogy jó adag naivitás kell, hogy valaki abban bizakodjék: ilyen körülmények között elegendő az embereket arra inteni, hogy igényeiket szabják a közvetlenül adott anyagi lehetőségeik határaihoz… csak az együttérzés, az emberi odafordulás a megfelelő magatartás – az objektív hűvös magatartás nem alkalmas mód a probléma kezelésére. Ez talán azzal függ össze, hogy az élet peremére jutott emberek asszociációi megdöbbentőek, gondolkodásuk- logikájuk emóciókat mobilizál, és nagyon nehéz a velük való foglalkozás!

Hiszen túlfeszített igényeik tárgyai naponta szemük előtt vibrálnak: benne vannak hétköznapi élményeikben és tapasztalataikban. Elvben elérhetők, és mások el is érik őket…

Ez feszültségnövekedés önmagában is!!!

Nincs kvalifikáció – nincs tényleges teljesítmény (e rendszer fogyatékossága), nincs érdekeltség sem, mert „éhbér” (nem bruttósítva, csak úgy magában!) - ezért is, lett az érdemtelen ügyeskedés, a kiszolgáltatottság kiaknázása mellett, hogy egyéb amorális utak válnak a személyes fogyasztás kiterjesztésének eszközévé! Ami alkalmas arra, hogy korlátozza e rendszer gyakorlati hatékonyságát! Viszont kegyetlen és azonnalisága társadalmi érdekre hivatkozással durva korlátja a normális létnek- visszaélés az emberek helyzetével! Talán nem az egyesek, csoporttok, rétegek gazdagodása volna az elsődleges cél!

Ezért is, sok más mellett- alacsony szintű a „gazdaérzet”, viszont megnőtt a kiszolgáltatottság érzése… ha így haladunk tovább, társadalmi robbanás lesz a vége! Vagy - mi folyamattá is lett - az elvándorlás egy másik hazába, ahol remény is van (!) – egy jobb életre!

Azt már tudom, az „újmódit” még tanulom,

Tanítják… tudni sohasem fogom (!)

Így, vagy úgy, konok-teremből elszöknék már bizony.

Okom volna bőven… hogy a miértekkel összefonódott,

S kérdőjelein rozsdúlt akarat meg is tépázott „gondoskodón”-

Mert semmi nem úgy igazodik a jelenben,

Hogy a jobb felé sodorjon…

Mindig balul szorít rajtam,

Hogy-is vehetném ezt zokon?

Így jött ki, az éveket sem számolom: mára megszokott,

Hogy utoljára mindig, és ez soha meg nem változott-

Ki sunyin forgolódott az előzött az úton!—

2013.01.10.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat