Áloműzés…
Ha tehát nem tudjuk egymást szeretni, legalább őszintén szánjuk meg egymást!
Miseremini mei, miseremini mei, saltem vos amici mei…
Viszlát’ Orbán, viszlát’ Fidesz, viszlát’ KDNP! Hiba volt (elhibázott) a hatalomra törekvésük ily’ bután-sután - mert igaznak kell tartanom, hogy nincs nagy különbség a tudatlanság és gonoszság között! Szájukból többet hallunk- leginkább semmitmondó szólamokat… elavult, megfakult közhelyeket, de jót, semmit, mi- útmutatásként használható volna. Kapkodás, rombolás, a szociális kérdések legértékesebb részeit megsemmisítik. A szegénységet kezelni képtelenek, a lakosság minden rétegének csak kárt okoznak! Kis és erős állam minden pénzt elvesz (és felemészt)… demokrácia vívmányait tönkretéve kialakítottak egy önkényuralmi rendszert - amiben a tekintélyelvűség nyer teret. Felkészülésre volt idejük és- mégis a tehetetlenség, tehetségtelenség van, mi veszéllyel járhat (jár is)! Lásd a sztrájkokat…
Öncélú politikájuk már Európának is szemet szúrt… média-szabadság, iskolák bezárása, szakterületek megnyirbálása stb. Pedig minden kincs közül a tudomány a legértékesebb, mivel azt sem el nem lophatják, sem meg nem semmisíthetik… Learning is the greatest alms that can be given.
Tehát mit várjunk azoktól, hol- akik tehetségüket hatalommal pótolják, s idővel sem képesek semmi jót alkotni. Mégis dölyfösek és elbizakodottak- vigyáznak - magukra leginkább – vallják: omne quod est nimium, vertitur in vitium. A jóból is megárt a sok!
Shakespeare írta egykor:
„A kandalló kiégett. Itt az éjjel.
S a vak sötétben végsőnek világol
Két szép szem napja múltak tavaszából…” (milyen igaz (!) - mert a tavasz s mámora már elmúlt!) S lám, az életvágyat kigyújtó tavaszi-ragyogás után mivé lettünk!
„…inspirálóbb arról gondolkodni, mit tehetünk, hogy ne Orbán Viktornak hívják a Magyar Köztársaság miniszterelnökét. A második Orbán-kormány legmeglepőbb tulajdonságainak egyike, hogy képtelen nemhogy megoldani – ezt méltánytalan is volna számon kérni rajta –, de egyáltalán érvényes eszközökkel megfogni például a cigányok és a többségi társadalom konfliktusát. Bár volt idejük felkészülni, működésük minden pillanatában reprodukálják az elmúlt húsz év azon meghaladandó politikai sémáit, amelyekkel szakítást ígértek. Menekülnek a problémától, s ha tesznek is valamit, rossz eszközökhöz nyúlnak.”
Voltaképpen a lehetetlenért könyörögnénk? Nem hiszem, csak élni szeretnénk emberi módon… van kutya-menhely, de emberi miért nincs (színvonalasabb talán)? Tiltakozunk az éhező kóbor-állatok láttán, de a padokon fekvő vagy épp a halálra fagyó nyomorgók sokasága nem szúr szemet? - mert kitiltotta őket a hatalom a közterületekről- már nem látjuk őket? Koldulni tilos- és enni miből? Bünteti e hatalom a szegényeket! Hét millió szegény van jelenleg, ebből három millió már mélyszegénységben (ha valamiben, hát ebben már elérte a horthy-időket!), tíz- ezrek lakás nélkül- több-tízezer ember albérletben tengeti az életet, ezzel is nehezített megélhetésük, mindennapi kenyérhez jutásuk… és akkor még nem is említettem a hitelektől szenvedőket, a munkanélkülieket- az ellátásokból kimaradókat stb.! – mit e hatalom kezelni képtelen „erejével”. Hazudjuk széppé ezt a pocsolyát, melyben már mindenki besározódott?
Darwin elmélettel? – talán: hogy- hol a gyenge elhull, az erős uralkodik a többi fölött? „Hiába minden! Nem adhat mást. Embertelenség: az ember lényege.” (?!
Hol „automaták” vezénylik az élet útját,
tudott a „moccanás”…
A végén póráz az igazság,
hogy álmatag közönyébe zárt— (szőke)
u.i Drága- múltam… én, megsiratlak… „mint rég-halottat”…
„Orbán Viktor kormányra kerülve sok területen eszköztelennek tűnik. Amikor egy politikus színre lép és pozíciót vállal, akkor már jogos felvetés, hogy ő maga mit gondol konkrét kérdésekről…” Tehetetlensége már olybá nőtt, hogy amerikai rendőrök mondják majd meg hogyis kell kezelni a Gyöngyöspatai helyzeteket!
Nem is a nagy embertelen erők alázzák meg konkrétan az egyeseket… hanem azok a kis senkik, az embertelenség „konjunktúra-lovagjai”, akik kihasználják az embertelenség megerősödését!
2011.05.14.