Új szellem-kezdet

Orbán magasizzásai…

A semmiért egészen, mélypontig ért a közérzet, a világ könyörtelen- ez már valami (!) - elveszett benne az értelem, a hit, a tisztaságot szomjazó vágy… „aki itt még örülni tud, hazug, gonosz vagy ostoba”- itt alakít ki valamifajta önöst a „keserűség-tengerében.” S így vallanak a nagyok: a jövő is csak azé, aki még bestiább, ebben a világban…

“Na, de nem is erről akarok most beszélni, hanem erről a média- meg sajtótörvényről, meg az egész hisztiről, ami körülveszi. Mindenki nagyon be van szarva, hogy az internetes újságírók meg bloggerek írnak ezt meg azt, aztán megdől a rendszer. Egyébként én azt mondom, hogy a fene ette meg azt a rendszert, ami egy blogbejegyzés miatt megdől. Na de mindegy is, nagyon meg van ijedve itt mindenki.

 Az egyik azt szeretné, hogy még jobban szabályozzák az internetet, mert hogy lehet az, hogy egy demokráciában csúnyákat írnak a kormányról, mert attól bedől a forint, meg éhen halunk. Jó, mondjuk az nem baj, ha a királyi egyesen Morvai asszony arról értekezik, hogy Gyurcsány akár még kötelet is kaphatna. Pedig az lenne ám az igazi demokrácia, még a francia forradalmárok is csettintenének a nyelvükkel. Egyébként láttátok? Nem? Sajnálhatjátok. Na, szóval az egyik ettől retteg, a másik meg attól, hogy elviszik, meg börtönbe zárják és felnégyelik, mert rosszat írt a kormányról. Szóval rettegünk egy kicsit, ami egyébként jót tenne a politikai humornak. Ha már félünk, legalább röhögjünk előtte egy kicsit...”

Hogy érdemével pofonvert rosszkedvén a lényeg, a „látó”-szemlélet- nyűgösségén túl nincs-e valamivel több… valami bújkáló ellenségesség? - de szívem- egy nótára vert veletek, „buta sárga-rigók”! No, most – ha már van a konfliktus, benne az egyént ne a szerint ítéljük meg, amit önmagáról gondol, ugyanúgy az ilyen (orbáni) „forradalmasodási” korszakot sem ítélhetjük maga-magából, hanem az élet ellentmondásaiból, viszonyaikból és az ebből eredő konfliktusokból kell megmagyarázni. A társadalom állapota, létviszonyai- gazdasága, politikája a hatalomnak, orbáni- ideológia, pszichológiájának (ha egyáltalán van ilyen?) - sajátosságai, törvénykezésének gyakorlata, reagálásuk a bírálatokra, erők kölcsönhatásaiból keletkező kérdések megoldása- tulajdonosi-viszonyai a jelen történelmében stb, hogy segítik az átalakulás, a fejlődés, a haladás folyamatát… hogyan alkotmányoz majd? – mi várhatók a reformjaitól? – mire vonatkoznak változtatásai? – ötletszerűségeiből fakadó kicsinyes üldöztetés-mániái? – továbbra is megtartja-e uralkodói státuszát, sőt ő szabja meg s át, a többi tényezők hatásának lehetőségét, határát?

Kiindulópont (de szívesen írnám, hogy nincs) a februári- reformintézkedésekkel súlyosbítva (mely a legalsóbb réteget sújtja a legjobban) az egyes területek egymás melletti, egymástól független tárgyalási mód művelőivel azon fáradoznak, hogy az orbáni elmélet és szemlélet áthassa a teljes renszerré való fejlődését, de egységessé mégse válhasson- ez a rész aláhúzandó (!) – mert a szervezkedés lehetőségét el kell venni, mi- az uralkodói érdeknek elentmondhat- azt megfelelően torzítják… a szabályok érvényesülét az államhatalom biztosítja, pontosabban kikényszeríti… (nyugdíj, adó és egyéb hazug állítások) - erkölcsre majd hasonlóan vonatkozik, hiszen a korona-tan ezt példázza, a hatalom elött főt kell hajtani!  A hamis-tudat tudomány-foglalatában, minden alárendelhető, van kreált összefüggés a történelem szakaszaiban s a megismerés hamissága maga a gyakorlat. Orbán hódító-küzdelmével örvényeket kavar. Több-századnyi visszaemlékezés irónikus mellékzöngével – „Látjátok feleim zümtükkel, mik vogymuk…” Nincs bölcs érv, az értelem- azonban most kevés!

Lelkem sebeit kínnak festi a kevély dölyf,

címerében lobog a múlt- ízein

a megtapasztalások idő-szelében sodródva örökül,

mi - túlzás álarcaként lett önmarcangolt örömöm…

Uszúl a jelen, 

          arcpírján éhes-kedvet szégyenűl,

hogy koronás-tanával a megismerés vágyára tőr-

Csalitok pusztáin, békén nyugszik több-ezer hős,

így hagyom nyugodni titkos szellemét a szellőt,

hol időt borít már a szív szenvedésből belölünk,

s tanulságul: ami nem álnok,

            mi- a beszédnél is több-- (Szőke E.)

Ui. Végre már, hogy ébred itt a “pogár”- látjuk már Orbánt Napoleon-maszkban, hóna alatt a korona-tannal, de elébb a fekete.talárral burkolja be magát- diktál rendet, erkölcsöst talán, de polgárit mindenképpen - mert sok volt a szabadság, sok bajt is szűlt- és a nép- az áldott, ellenállni nem mer...

“s meglásd, polgár, hogy béke lesz legott...”!

2011.02.02.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat