A jó- Állam...II.
Előremutató rendelkezések mellett, a mögöttessel van a probléma... nemzetiérdek szük politikai érdekévé degradálta az elképzeléseket... talány, csoda, varázslat a jó- állam hókusz-pókuszaival, félő átverés lesz. Itt megtudod hová lett a tavalyi hó...
... igen- fél kimondani- azt kimondatja a jobbikkal, ki- kap érte egy látszat ejnye-ejnyét... a bizalom a tömegekkel apad (!) – a kormánypárt által kapott bizalom épp nővekvő tendenciáin erősödő irányukba...
Gát szakadt, vele a viszony megsegítés látszatával- kioktatásnak adta a faji megkülönböztetést... etikai elemeket teljesen kikapcsolta, pejoratív ott megnyílvánulásával- inkább volt negatív, mint pozitív, a sajnálkozásból lesajnálás lett (hogy ki segít kinek, a katasztrófa házatáján).
Az Orbáni eszmét- érdek és helyzetszabja meg... ezzel álláspontja igazságtartalmát problematikussá tette (soha nem tagadja meg magát).
“Egyiket:
puskatussal,
a másikat:
mézzel és hússal,
a harmadiknak,
hogy lejtse
elég volt
egy tál lencse.”
Az átfogó humánus megnyílvánulások mellett felerősödtek a faji uszító hangok- ha kell a jelennek a történelmi múltat újraírják...
Megfoghatatlan, elérhetetlen gondolatok kavarognak- a fejekben még nagyobb a zavar, az értelem- bizonytalan szavakkal lát napvilágot, mit az első ijedség az elmosó vágy vörös-szürkeségében szomorúságra hangol...
Orbánnak a jobbik az aranytartalék, hasonló motívumaival- jobbiktól kapott viszontválasszal megerősítve- a cáfolat és ellenérv elmarad... gondolkodni itt nem lehet, arra ott az állam = hatalom -
helyettünk teszi azt.
Az Orbáni ideológia tévedésbe visz. A polgári köznapi fogalmait nem tartalmazza elmélete, de szívóssága beívódik és dogmává emeli azt. Dolgain a semmit foghatja a nép. Egy klasszikus formát választ, mit- már Antall is megvalósítani akart- a Horthy évek borzalmait, riasztó látványain vetíti elénk (már elötte elvesztettem kedvem, kérdőjeles ítélettel hozza elém a megszépíthetetlent?) - hogy így nézzük a legfrissebb átélt szenvedéseket és megalázó helyzeteket is? Rémségekre feszül a pillanat, s emlékeivel a múltnak fordul- mert tanácsadója bizonyos köreit, így világítja be az értelem fénye... (?) Kesze-kusza állam-helyzet sötétsége adja a háttér kontrasztot... vajon a tisztultabb jövő érdekében, míg jelenvalósága még embertelen viszonyok között zavarában éli létbizonytalanságát?
“Csak idétlen elmék vizsgálják a forradalmat és hőseinek történelmét időből kitépve időtlen.”
Ázva-fázva a hidegben...
Új holmikért szívük ne fájjon-
Jóvoltomból hordom az ósdit,
hogy ököllel vágjanak szemen.
Az Úr majd enyhén ítéli meg-- (Szőke E.)
A szenvedélyek vihara volna? – káosz van, mit mondtam ezerszer, szakmaiatlanság ösztönös megoldásaival a puszta lét panasza, vele volna tudákos igénnyel az élvezet (?) - bennem a jó-állam csömöre, tisztán kusza és közvetlen buta húszévével a rend- megbánással, máig kibogozhatatlan szövevényében elveszik az ember. Logikátlan és egyre távolodó viszony a felelet rá, itt az ajánlás hiábavalósága- nincs optimális szint- kudarcba fulladt hatékonyságával az állam mára homályba burkolózik... bürokratikus rendjével elsatnyul életünk.
Pipogya fáradság van a közéletben, így az állam sem másként, mint kirakati fényein érző- de minden logikán és érdeken túl mélyíti öntudatunkat- korlátain féktelen a panasz, egységes irányítási rendszer lehetősége a problémák megoldásában, drágán fog hatékonnyá válni- jóértelemben, bár párhuzamaiban az “egyablakos” megoldása lehet még hatékony...
E földi hatalmaskodás veszély nélkül nem játszhat a tűzzel, ellentmondásos- politikai akarat közigazgatásra való ráépítése hivatalnokai által nonszensz... Orbánnak a közféra bércsökkentésre való hivatkozása- legalább is képmutató volt... erkölcsi válság van, visszafordított útján álláshalmozás és drágább hivatal képében egy ország átverésére épül (!)
Ahogy jó- székelyem mondaná: “jaj, uram- hisz azt ember nem tudná megtenni, légy hűséges cseléd!”
Megfontolásai kizárólag politikai csak remélni lehet nem megvesztegethetően. Mint- ahogy egyes csodálói mondják- részeiben és összetételeiben mintha már katedrálissá alakulna... az államot az ember maga átlátni nem tudja- logikai bukfencük mellett, becsípett ötletsorozat egyhelyre vitelével sem lesz olcsóbb mint volt, mert az állampolgárnak így is drága lesz.
“Kvázi” járási-léptékkel közelít az állampolgárhoz... mondják- a nagy-aktus megokolását értünk az emberért teszik, kormányhivataloknak hívják és a szervek prózai megítélésében majd, hogy, hogy veszik el maga az ember- eldől már a küszöbnél... mesterkélten kiagyalt és jobbra-balra barátnak adományait fogadva bizton várható megoldás... vaskos valósággal telítődve, hol funkcionális megoldásaival a beszámoltatás von egyenleget.
“Nagyon tisztességes közhivatalnok... baksis után is lerótta az egyenes- és pót-adót.”
Koordinálás, esetleges váratlan helyzetekre reagálás fontosságát így hangsúlyozva... szabályok lesznek, kormányzati ösztönzéssel, európai-jogintézménnyel lakhatjuk be a kárpátmedencét... ez egy merész vállalkozás- benne érdekeltek az állampolgárok.
Az önkormányzatok munkáját tisztítani akarják, átlátható viszonyaival fesztelenült rigmusával élhetjük a fájó-derűt, mivel majd sajgó gyönyörűséget lopnak be szívünkbe... de Istenem, mily’ gyanakvó is az ember (!) Hol eddig visszaéléseket láthattunk csak, valóban a legtermészetesebb vágyainknak is eleget tesz a jó- állam?
Vagy elfajul a ‘fő, a misztikus mindenható ‘fő- a fő-hatalom birtokosa, s végletein mit régiónak hívnak, vakmerően kalandos vállalkozássá “tisztul” a sokszoros álláshalmozásokkal, mellyel nagy népszerüségük lejtmenetre áll... s élhet legendásan- tisztult emlékkel, beszélgethet ott égi-hangjaival majd!
Addig a nép vagyonát felosztják egymás között... míg mi- áldhatjuk mesztelenségünkkel a bonyodalmakat, szolgain hajlongva a ránk nőtt álarcának adva tiszteletünket.
Ahogy jó- székelyem mondja:”né te! – mind vigyorognak, milyen hegyes szemmel mett néznek es.”
Múlik velem az idő,
rámgyűrt évei
fájdalmára a múlt nő,
itt sok-sok örömteli
élményekkel gyorsan alakuló
belölem-tévedt jelen pillanatain,
cifrán “bolondmód” indulatait töri-- (Szőke E.)
2010.10.15.