Új szellem-kezdet

A jó, a szép, mint lényeg a társadalom és az egyén kiteljesedéséhez. A valóság mélyebb átélése, a lelki egyensúly kialakítása utáni vágy. Szívedben a kedvetlenség ördöge? Mondd ki, mi fáj, s megkönnyebbülsz. Ezt tettem én is...

A jó- Állam...II.

 

       Előremutató rendelkezések mellett, a mögöttessel van a probléma... nemzetiérdek szük politikai érdekévé degradálta az elképzeléseket... talány, csoda, varázslat a jó- állam hókusz-pókuszaival, félő átverés lesz. Itt megtudod hová lett a tavalyi hó...

       ... igen- fél kimondani- azt kimondatja a jobbikkal, ki- kap érte egy látszat ejnye-ejnyét... a bizalom a tömegekkel apad (!) – a kormánypárt által kapott bizalom épp nővekvő tendenciáin erősödő irányukba...

Gát szakadt, vele a viszony megsegítés látszatával- kioktatásnak adta a faji megkülönböztetést... etikai elemeket teljesen kikapcsolta, pejoratív ott megnyílvánulásával- inkább volt negatív, mint pozitív, a sajnálkozásból lesajnálás lett (hogy ki segít kinek, a katasztrófa házatáján).

Az Orbáni eszmét- érdek és helyzetszabja meg... ezzel álláspontja igazságtartalmát problematikussá tette (soha nem tagadja meg magát).

 

“Egyiket:

           puskatussal,

a másikat:

          mézzel és hússal,

a harmadiknak,

         hogy lejtse

elég volt

         egy tál lencse.”

 

Az átfogó humánus megnyílvánulások mellett felerősödtek a faji uszító hangok- ha kell a jelennek a történelmi múltat újraírják...

Megfoghatatlan, elérhetetlen gondolatok kavarognak- a fejekben még nagyobb a zavar, az értelem- bizonytalan szavakkal lát napvilágot, mit az első ijedség az elmosó vágy vörös-szürkeségében szomorúságra hangol...

Orbánnak a jobbik az aranytartalék, hasonló motívumaival- jobbiktól kapott viszontválasszal megerősítve- a cáfolat és ellenérv elmarad... gondolkodni itt nem lehet, arra ott az állam = hatalom -

helyettünk teszi azt.

Az Orbáni ideológia tévedésbe visz. A polgári köznapi fogalmait nem tartalmazza elmélete, de szívóssága beívódik és dogmává emeli azt. Dolgain a semmit foghatja a nép. Egy klasszikus formát választ, mit- már Antall is megvalósítani akart- a Horthy évek borzalmait, riasztó látványain vetíti elénk (már elötte elvesztettem kedvem, kérdőjeles ítélettel hozza elém a megszépíthetetlent?) - hogy így nézzük a legfrissebb átélt szenvedéseket és megalázó helyzeteket is? Rémségekre feszül a pillanat, s emlékeivel a múltnak fordul- mert tanácsadója bizonyos köreit, így világítja be az értelem fénye... (?) Kesze-kusza állam-helyzet sötétsége adja a háttér kontrasztot... vajon a tisztultabb jövő érdekében, míg jelenvalósága még embertelen viszonyok között zavarában éli létbizonytalanságát?

“Csak idétlen elmék vizsgálják a forradalmat és hőseinek történelmét időből kitépve időtlen.”

 

Ázva-fázva a hidegben...

Új holmikért szívük ne fájjon-

Jóvoltomból hordom az ósdit,

hogy ököllel vágjanak szemen.

Az Úr majd enyhén ítéli meg-- (Szőke E.)

 

A szenvedélyek vihara volna? – káosz van, mit mondtam ezerszer, szakmaiatlanság ösztönös megoldásaival a puszta lét panasza, vele volna tudákos igénnyel az élvezet (?) - bennem a jó-állam csömöre, tisztán kusza és közvetlen buta húszévével a rend- megbánással, máig kibogozhatatlan szövevényében elveszik az ember. Logikátlan és egyre távolodó viszony a felelet rá, itt az ajánlás hiábavalósága- nincs optimális szint- kudarcba fulladt hatékonyságával az állam mára homályba burkolózik... bürokratikus rendjével elsatnyul életünk.

Pipogya fáradság van a közéletben, így az állam sem másként, mint kirakati fényein érző- de minden logikán és érdeken túl mélyíti öntudatunkat- korlátain féktelen a panasz, egységes irányítási rendszer lehetősége a problémák megoldásában, drágán fog hatékonnyá válni- jóértelemben, bár párhuzamaiban az “egyablakos” megoldása lehet még hatékony...

E földi hatalmaskodás veszély nélkül nem játszhat a tűzzel, ellentmondásos- politikai akarat közigazgatásra való ráépítése hivatalnokai által nonszensz... Orbánnak a közféra bércsökkentésre való hivatkozása- legalább is képmutató volt... erkölcsi válság van, visszafordított útján álláshalmozás és drágább hivatal képében egy ország átverésére épül (!)

Ahogy jó- székelyem mondaná: “jaj, uram- hisz azt ember nem tudná megtenni, légy hűséges cseléd!”

Megfontolásai kizárólag politikai csak remélni lehet nem megvesztegethetően. Mint- ahogy egyes csodálói mondják- részeiben és összetételeiben mintha már katedrálissá alakulna... az államot az ember maga átlátni nem tudja- logikai bukfencük mellett, becsípett ötletsorozat egyhelyre vitelével sem lesz olcsóbb mint volt, mert az állampolgárnak így is drága lesz.

“Kvázi” járási-léptékkel közelít az állampolgárhoz... mondják- a nagy-aktus megokolását értünk az emberért teszik, kormányhivataloknak hívják és a szervek prózai megítélésében majd, hogy, hogy veszik el maga az ember- eldől már a küszöbnél... mesterkélten kiagyalt és jobbra-balra barátnak adományait fogadva bizton várható megoldás... vaskos valósággal telítődve, hol funkcionális megoldásaival a beszámoltatás von egyenleget.

“Nagyon tisztességes közhivatalnok... baksis után is lerótta az egyenes- és pót-adót.”

Koordinálás, esetleges váratlan helyzetekre reagálás fontosságát így hangsúlyozva... szabályok lesznek, kormányzati ösztönzéssel, európai-jogintézménnyel lakhatjuk be a kárpátmedencét... ez egy merész vállalkozás- benne érdekeltek az állampolgárok.

Az önkormányzatok munkáját tisztítani akarják, átlátható viszonyaival fesztelenült rigmusával élhetjük a fájó-derűt, mivel majd sajgó gyönyörűséget lopnak be szívünkbe... de Istenem, mily’ gyanakvó is az ember (!) Hol eddig visszaéléseket láthattunk csak, valóban a legtermészetesebb vágyainknak is eleget tesz a jó- állam?

       Vagy elfajul a ‘fő, a misztikus mindenható ‘fő- a fő-hatalom birtokosa, s végletein mit régiónak hívnak, vakmerően kalandos vállalkozássá “tisztul” a sokszoros álláshalmozásokkal, mellyel nagy népszerüségük lejtmenetre áll... s élhet legendásan- tisztult emlékkel, beszélgethet ott égi-hangjaival majd!

Addig a nép vagyonát felosztják egymás között... míg mi- áldhatjuk mesztelenségünkkel a bonyodalmakat, szolgain hajlongva a ránk nőtt álarcának adva tiszteletünket.

Ahogy jó- székelyem mondja:”né te! – mind vigyorognak, milyen hegyes szemmel mett néznek es.”

 

Múlik velem az idő, 

             rámgyűrt évei

     fájdalmára a múlt nő,

           itt sok-sok örömteli

élményekkel gyorsan alakuló

belölem-tévedt jelen pillanatain,

cifrán “bolondmód” indulatait töri-- (Szőke E.)

 

2010.10.15.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 278
Tegnapi: 23
Heti: 301
Havi: 3 110
Össz.: 836 923

Látogatottság növelés
Oldal: A jó- Állam...II.
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2024 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »