Orbán Viktor elítéli az antiszemitizmust

"A miniszterelnök a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján tett nyilatkozatában közölte: nem tűrjük és elítéljük bármely kisebbség megbélyegzését, az antiszemitizmus minden megnyilvánulási formáját." Kimondta, de bele nem látok- következtetésem a lét mindenapjaiból adódik. Mégis, hogy a „Jobbik” a kebelbarát – benne bízik, mikor a Horthy időkre emlékezve, annak politikáját méltatva, egy elnöki illetve kormányzói rendszer kiépítésében gondolkodik! Gazdasági fordulataiban politikájával elérte, hogy újból hárommillió koldus országa lettünk… lélekben „Turulkodik”, gyakorlatban mellette érvel (olyan turul-tojásos), mellyel- a magyarság harci jelképével olyan múltat idéz föl, ami ellentmond felszólalásai igazának – egyfajta hamisleplet tart függönyként a valóság elé – de hiszen mást sem csinál, csak háborúzik folyton… 

Hihetnők, talán hogy valaki, de senkiségében „sok hűhó semmiért”- csak hirdetett jóhiszeműsége! Hol van már a beígért két pofon és a hazazavarás (?) - de van összeborulás és szemhunyás a dolgok fölött, mit követnek „meg-nem- szólalásai” - a mindenki által elítélt és megítélt ügyekben! Van „Terror-háza”! Igaz! – kirakatnak… Horthy most az új-módi, szinte mániája – kell az elveszett tekintélynek a tekintélyelv és az idolumok tisztelete érte magáért!

Vajon mikor jön meg az ész vele… érzetében oly fekélyes rendszere, oly kukacoskodó és annyira szétrothadó, hogy az már – annak a gondolata is - egyfajta antiszemitizmus minden ember ellen! Cigányozás, zsidózás folytatódik szinte minden szinten pecsovicsok által pejoratív volta - és hangoztatott - rétegében még gerjesztőbb őrületében éledt stigmaként napjainkra… és tényleg csak csendben- suttogva kérdem, hogy a „zsidó”- tüntetés mi volt, ha nálunk nem létezik antiszemitizmus…? És mi a bánat volt az árpádsávos-dísz- ellenszemle vagy őrség, vagy tüntetés mellette (mert nem tudom minek nevezni)(?) az alapkőletételnél? Keverem-kavarom ez a rendszer Orbán által levédve!?  A lehető legrosszabb irányba megy az ország szekere!

„A fájdalmas évforduló minden jóérzésű magyar embert megemlékezésre késztet. Hazánkban él Közép-Európa legnagyobb létszámú zsidó közössége, amelynek virágzó kultúrája mindig is (?) a magyar kultúra szerves része volt, és az napjainkban is (?) - (mondani lehet). A zsidóság 1944-45-ös tragédiája így az egész magyar nemzet tragédiája (ezzel egyetértek!).
A magyar kormány erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy következetesen nézzen szembe a XX. századi diktatúrákkal és az akkor elkövetett rémtettekkel. Meggyőződésem, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol soha többé nem fordulhat elő, hogy embereket származásuk, vallásuk miatt hátrány, megaláztatás érjen."

"Megvédjük az ország minden polgárát, és ebben nem ismerünk kompromisszumot. Nem tűrjük és elítéljük bármely kisebbség megbélyegzését, az antiszemitizmus minden megnyilvánulási formáját.” „…de a magyar kormány és az ICCA megemlékezésén "fekete ruhás, arrogáns milícia tűnt fel, mely meg akarja félemlíteni a magyar lakosságot, Európát és a zsidókat". Vajon hol van képviseletük? A jog miért biztosítja létezésüket?

Szépek a szavak – amolyan meggyőződés-nélküliek, emlékszünk (nem rég volt!) Rogán képviselte a kormányt, a Fidesz frakciót egy zsidók-melletti tüntetésen (!) – másnapra a parlamentben már más íze volt a szónak!  Hol a valótlan mégis igaz, hol egymásra vigyorognak és kigúnyolják a másikat, hol meg üdvözlik a másikat, de mindjárt egy-fordulattal intrikálják is, hol haragot mutatnak, mégis a színfalak mögött támogatják egymást – még az erkölcsi halott is tapsol – párttaktikai célra a mozdulat! Aztán ott volt a kisebbség melletti tüntetés… minek kell nevezni?

„Kenyértelenné” tették az országot… ezekkel (megoldásaikkal) tétlenkednek (jaj! – hogy van rezsiköltség-csökkenés?), csak szemfényvesztéssel élnek, hol a lelkesedés hamissága üdvözli illetlen sietségét – és a szolgáltatók felé kiosztva egy pofon, mellyel szemérmetlenül követeli a megértő végrehajtást!

Mennyibe fog kerülni ez nekünk (?) - ha máris az élelmiszerárak átlaga erős növekedéssel kérdőjelezi a megélhetést!

Az emberi értékek semmibe vesztek… egész életünk már arról szól, hogy dolgozunk a tőkének, a létfenntartási eszközökre sincs jogunk, de profitot termelj „rabszolga”, vagy ott az árokpart - csak ne lássalak! Követelni sem merünk - egy-egy civil megmozdulás van ugyan, de elhal a „függőségben”… ki vet, ki vethet véget az átkozott-múltba való visszanézésnek, így magyarázott nyomorúságunknak, vagy az már hatalom lelkiismeretén vett erőszak volna? Ha van egyáltalán olyanja!

Elvadul ez a társadalom, hol a nyomás a gazdaság folyománya, a hozzá-nem- értés magasiskoláját kijárt hatalmasságok által végzet munka eredményeként, ahol milliók helyzetére ható nyomor megoldást- nem-hozó, mégis sürgető kérdéseivel telepszik a családokra tehertételként, ahol az életben maradás is kérdés lett… ez nem „antiszemitizmus”?

Egy fajtája (legalábbis)! – és velünk ki vállal szolidaritást, hol a lehetőség az élethez is veszett?

Kell, hogy történjen valami, mindig kell történnie valaminek, hogy erkölcsiekben és pénzügyiekben, munkával a megélhetésért – erre fáradságot nem kímélve – könnyebben lehessen a többséget „szerephez” juttatni! Közmunka is már csak kirakatilag – az sincs mindenkinek… és ellátatlanul maradnak a családok! BAZ- Borsód- Nógrád-megye pld.!

Elég a megalázó színjátékokból!

Azokkal összekülönbözőségek, neheztelések vannak, és amorális válaszokban történhet „kielégülés”… helyi széthúzásra, külön érdekek kialakulására- gyanúsításra, féltékenykedésre és álhírek keletkeztetésére vezetnek.

Bezzeg, ha jön a választás- rögtön fontossá válik mindenki (bár kitudja azt!) – rögtön apellálnak politikusaink – hangsúlyozva a mindig- ugyanazt: a választók fontos és súlyos erkölcsi felelősségére vonatkozó, minden pártpolitikán felülálló igazságot, hogy csak így győzhetünk és- hogy változást ilyen módon érhetünk el! Már most bevettem a leszarom-tablettát párt-függetlenül!

Van, ki- „vet” – a hatalom „elvet(t)” inkább: és kérdését, hogy a konkrét válaszoktól megkímélje magát, aratást vállal máris, hogy bennünk a „jóllét”- érzése munkálkodjon irányukban…

Idézném Széchenyit: „A szegénység a mostani világban a szolgasággal határos”!

Huh! – de régen mondta és még most is aktuális?!

Nem mindenhol van munkalehetőség, a keretek olyan szűkre-szabottak, hogy ellátatlanságában az embernek élete is megkérdőjelezett… vagy mások kegyelemkenyerére van utalva! De kell a színház, a lózung, a tartalmát-vesztett szöveg ünnepélyességgel előadva- nagymellénnyel kérkedni, hogy morzsáit szórja már a „Szél(l)”! Hogy Orbán lelke erősödjék - úgy intézni dolgát kötelesség! – mégis bűne és veszélye tetteiben a pazarlás és fösvénység és az oligarchák támogatása (honnan máshonnan jöhet vissza pénz a pártügyekre, reklámra és a választásokra – fenntartásról, tisztségek és hozzájuk lojális szervek, emberek megfizetésére?- /„békemenet” és külföld „túristái”/)! A szegénységi bizonyítványa kiállítva magáról! Csak véleményeztem a mai magyar valót, és- amit érzek, látok, hallok nap, mint nap…

Egyszóval, a modern „gulág” és a mai nyomornegyedek- koldusok, nyomorgók, hajléktalanok helyzete már nem elméleti kérdésekként szabja meg a feladatokat, hanem annak kezelése a mának ad gyakorlati feladatokat, a ma élő problémája!

Egyike a legnehezebb, legbonyolultabb és óriási ismeretet, tapasztalatot és óvatosságot igénylő feladatnak, ahol már nem elég a becsületesség, önzetlenség, jó-szándék és a megbízhatóság (ezek csak általános és magától értetődő feltételek, akárcsak az élet, a levegő, a táplálék és egészség!). Aki ezek után a közpénzzel még sáfárkodik is, az „zálogba adta becsületét”!

Ha Orbán a közszereplőktől visszatudja „szerezni” a kiosztott jutalmakat, ha nem csak mondja - hogy fényezze magát - akkor nagyot nőhet a szemekben, bár a felelősségét nem csökkenti a kialakult helyzetek miatt… hol a szemekben könyörögések vannak a megértésért… hol cifrázza magát a „paródia”, mellyel aláásták az emberek jövőben való cselekvőképességét, hol milliók vannak összevisszaságra kárhoztatva…(!) Erdélyiesen szólva: „Nagynak es sok vóna, akkora fájdalmat visel el”!

 A jelen cserzett-arcú léleksebei…

A pillanatnak él…?

Rian, robban- válaszra vár a robajban

Létéből, az űzött vad rohanva riad…

(Űzetésén a nép!) Ki utána rohan már csak

Haraggal ég, úri- csalfa-színeivel mutogat:

Ott a vég! Ott a vég!

Sok ki, még e kornak szaván elalél.

Zálogul van

S véges-erején.

Rideg viszonyt „tűr”

Benne a gyönyöréh…

Ohó, „hány tenger vitt forró áramában!”

Hol a remény – Hol a remény?—(szőke)

2013.01.28.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat