Orbán és a vágyak-dala…
Újabb semmit-mondás példája zajlott a parlamentben… Orbán beszélni tud, ez biztos- és nincs is ezzel baj, de- amikor az érzet negatív, a felsorolt munkától, elvégzett feladataiktól borsódzik a hát, akkor az operett-figurák szajkómadárként való megnyílvánulása csak tetézi a bajt, megoldást a megnyugtatás irányában sem nyújt, nemhogy a maga valóságában jelenthetne valamiféle irányt.
Orbán sem más, mint egy operett-figura- elénekli a vágyai csillogó álomképeinek a dalát, mint annak idején a művésznő aki a „Hajmási Péter- Hajmási Pál” dalával egy egész életet végig énekelhetett ezzel az egy dallal… mindig ismételgetve ugyanazt. A forradalmi szikra beszorúlt valahová- olvasatában egy kitűnik és csakis ez az egy, hogy a szegény bebetonozva- szegény is marad! A gazdag immár, ki az egyedüli szorgalmas- támogatásra is ő az érdemesült! Mert a gazdaságot ők viszik előre… és ki izzad éhbérért a munkában? Már hét-millió ember van lecsúszóban- vajon meddig kezelhető így a való?
Hol itt a bölcs? Vezérben is módolt időn,
ki- sose hős
csak van hóbórtjaival, midőn bömből,
s rekedten dühöng-
mint a gyulladtszemű őrdög…
félig meggebedt népének ott a bőjt,
mit kéjre-vitt bajában közölt-erőn derékba nem tőr-- (szőke)
A „csillagos magasban” akarja tovább is zengeni a dalt már pártja is, vele a Kdnp- mint szerves rész ott- a nesze semmit hirdeti és mondják azt konkrétnak. A vágy letisztult tülekedéssé a becsvágy tekintetében, a lét meg egyre hidegűl- a meg-nem hódítható alsóbb régiók nyugodjanak bele a megváltozhatatlanba, eszmévé finomulhat a magány, s a heveny kétségbeesés… semmibe értünk, mégis ámítja magát mind!
Göröngyös az út amin haladunk, bár az irány még így is kérdéses, pihenésre nincs remény, a jövő ígérete hazudik, végtelenjébe veszik a legjobb akarat is… az életünk ködös, borús- s alkonyán csüng az elviselhetetlen túllépésre, de ebből szépség már nem fakadhat. Bukta lesz mindenképp! Átmeneti korban élünk? – hol a szemlélet megingott, új vette át helyét, mit magakörül lát csak erkölcsromokat, védelmet mégsem ad a nyomorultnak, végletek hangsúlyaival meddig hintáznak? Tehetség helyett színészkedés van- a gazdag polgárok dicséretével, erre vallanak egyfelől pedáns és igényes célzásai és tudákos paródiái, másfelöl meg eleven fordulataival teli a mondanivaló, amivel lett a vágyak-énekese Orbán! Az ellenzéket kicsúfoló eltökélt derűjével van pártja és a keresztényi értékekkel bíró társaik is a Kdnp-s sorokban. Orbán pedig maga és társai létét énekli meg a maga módján- uralkodó típussá is emelkedett!
Ágas-bogas napjaimban semmi nem megy nyomban…
Szenvedj botor mondtam,
szenvedek is a jelen-pillanatban.
Így bomol rám elfordúlt valómban a ború boldogtalan,
ott
hol csak némán lázadhat lelkiismeretem,
céljának már hallgatag— (szőke)
U.i. „Nagy tudás, kis hiúság. Kis raktár, nagy kirakat” (!)
A hatalomnak sajátságos érdekszövetsége, amit konzerválnak, mert tudás nincs, az utat nem lelik- hiúságban a látszatreformok ellenére is változatlan marad mind…hibákkal, bűneikkel, végzetes tévedésekkel építik e szegényország nagy és fényes kirakatát.
A gazdagok megmentőjeként hatalomra juttatott Orbán, a nép érdekének ellenében (holott a nép vállán állva kapott „életre”)- most a politikai becstelenség és korlátoltság hírhedt óriása lett…
Kell a törvényesdi, az alkotmányozás, hol a dróton rángatott készséges híveivel élteti gazdag lakájait, hadd eméssze a nép millióit a bánat, a nyomor és az éh… lészen majd rendőr elég- és ellenünkre mind?
És csak csönben kérdem, van gárda vagy nincs gárda? Ily’ tekervényes lenne a „tisztulás”? Harsány ébresztő kinek szól…pipogya fáradt életünknek talán,, hogy megrendítse, kitágítsa, elmélyítse öntudatunkat? Orbán asszisztál, hogy minden korláton és konvenciókon, minden logikán és érdeken túl egy szabadabb, féktelenebb és veszélyesebb életre emlékeztessen…?
2011.02.15.