Cirkusz, mint hungaricum…
Valahogy a rég szavai nem illenek a mai rendre, bár önkény van… „pattanó-bogárkái” (kik- most hiszik, a kozmoszt vették birtokukba…) kicsinyt zsarnokiak, szellemük, szívük a népnek megadta a mulatás- és mulattatás szabadságát, (lásd pálinkafőzés, bor, mint hungaricum) koncepcióival cirkuszt is prezentálnak…(hol öszödi, hol sukorói, hol múlt századi Biszku!). Valamiféle egyöntetű, és erős kormányzatot illetve eszméjét sugallja az embereknek. Bár inkább munkahelyeket teremtene, de miért is ne hazudják inkább!
Ahogy székelyem mondja: „Ugyan nem nyughatól te méges!”
Kicsinyes és közönséges örömöket szerezhetünk magunknak általuk, ez betölti lelkeinket… kicsinyes bosszú, már egyfajta elnyomás bemutatva azokkal, hogy boldogságunkért hogy munkálkodnak - oltalmazzák szabadságunkat így, miközben minden vágya végérvényesen gyermeki szinten tartani a polgárokat… helyettünk intézkedik a hatalom, intézményeivel, kifüggesztett pontokkal- s apránként saját szokásainktól is megfoszt bennünket, mi birkaként még áldásnak is tekintjük őket.
Mindezt azért, hogy a nép ne vegye észre az olcsó állam milyen drága, hogy a parlamenti fél-fizetés hogy nőtt duplára, hogy létszámilag is ki hunyó- nehogy véletlenül sértse szemeinket ott a különleges-kommandó.
A nép elerőtlenedése őket önbizalommal és büszkeséggel tölti el…
Az egyenlőtlenség csak nőtt - ha a létfeltételek egyenlőtlenek, akkor semmiféle nagy egyenlőtlenség nem szúrja a szemet, míg az általános egyenlőtlenségen belül a legcsekélyebb különbség is megütközést kelt… s ez annál elviselhetetlenebb, minél tökéletesebb az egyenlőség (furcsa ellentmondása mégis szembetűnő). Miért is, mert egymásra vagyunk féltékenyek kivel hisszük, egyenlők vagyunk, közben nem vesszük észre, nem is akarjuk elhinni, hogy akiket választottunk átvertek mind!
Sem kristály, sem kavicsok nem vagyunk
csak táncolunk,
táncol velünk anyagunk
és a semmi, ott
belül ütemet szab,
melyre görnyed hátunk…
ellenünkre a legszebb az volt,
hogy magunk most
jóemberünktől nem sajnáljuk— (Szőke)
Orbán központosított centrumát kialakította… minden központi hatalom, amely követi e természetes ösztönöket, szereti és támogatja az egyenlőséget, mert a hatalom működését megkönnyíti - imádja Orbán az egyformaságot. Mindenre azonos szabályokat alkot, egy érzelmi közösséget akar létrehozni, egyazon eszmében egyesít minden egyént és saját magát is, ezzel ébresztve titkos és állandó rokonszenvet.
Erényeire való tekintettel a nép elnézi a kormány hibáit. A közbizalom még túlkapásai és tévedései közepette is alig hagyja el… Orbánnak csak intenie kell és újra a régi minden - szóval becumiztuk! Hozzáteszem a nép így hitte el, hogy célját elérte.
A központosítás pedig természetes kormányforma lesz!
Jön az új alkotmány, lesz még bajunk vele, de az előbbiek okán már késő lesz felébredni! Erkölcsi egységet és tartást a korona-tan ad majd…
Klasszikus tan, amivel a kereszténység lényegi vonásait viseli magán, és akik elvetették a vallást annak, pótlékául szolgál, azok számára, akik vallásosak maradtak, hitük politikai kiegészítője lesz!
Azt mondhatjuk, hogy a demokrácia, ha ily módon motivált, megszűnik puszta módszernek lenni… olyan valamivé lesz (amelyre én egy eltérő álláspontról képtelennek tartom) – mégpedig a dolgok helyes, részben ideális sémájává.
Már a szó is szimbólumává lesz mindannak, ami drága az embernek. Így válik irrevelánssá számunkra az a kérdés, hogy milyen viszonyban állnak (vagyis a nép) a különböző demokratikus hittételek kijelentései a politikai valóságához (!)
El kell, ismerjem, hogy mit e rendszerbe bele kíván szőni Orbán- a korona-tan bizonyos mértékig, valóban megfelel a tényeknek! (nem feltétlen primitívség, mert példának ott van Svájc!)
Hozzá kell tennünk, hogy amennyiben a demokrácia klasszikus elmélete itt közeledik a valósághoz, ez nem azért történik, mert a politikai döntések hatékony mechanizmusát írja le, hanem mert itt hiányoznak a komolyabb döntések...
Mégis azt kell mondjam, most éppen nem jóúton van a Fidesz, bármennyire koncentrál is az emberek figyelmét elvonva az egyakaratnak, mert káoszt teremtett, s anarchikus irányba ment...
Sajnos bármennyire is tudják Orbánék, hogy mit akarnak csinálni, az akadályok elött megtorpanva olyan kitérőkre ragadtatják magukat, amelyek veszélyeztetik az alkotmányosságot, és mindennek nevezhetők csak jogállaminak nem! A tükörbe csak tükörképedet látod- szembenézni önmagaddal reménytelen vállalkozás?
Új-eszmék új-érzelmek színpadán ripacsként szerepelnek...
Lángra-csavart hitekkel megint?
Mit megélt a sors már,
nyomorúságában nyílt
a düh,
mellyel fennmaradhatsz emberként-
az embertelen korban,
hol már komorul az is, ki- eddig hitt,
s csöndjére, hogy elült,
lett kínzó törvényünk: „törpe nagyság!”
…s tépett a lét itt- erőtlen vágyakkal
már hiányos érverést szorít,
a szent-keresnivalók fölvezényelt-álmain.— (Szőke)
2010. 11. 14.