Ösztön és üresség…
„A magyar jogállamiság és demokrácia ellen megkezdett hadjárat első jelentősebb hadmozdulata az Alkotmánybíróság megbénítása, majd később – Fideszes pártkötődésű alkotmánybírák megválasztásával – engedelmes szolgaszerepbe való kényszerítése volt. A fékek és ellensúlyok hatalomkorlátozó elvének kiiktatásával az Orbán-rezsim jelentékenyen előmozdította egy tekintélyuralmi rendszer kiépítését, egy olyan politikai struktúra megteremtését, amelyben nem az erőszakszervezetek fegyvereivel nyomja el a népet és az ellenzéket az önkényuralmi kormányzat, hanem a jognak zsarnokságával.” (kapcsolat)
A társadalmi szankciók – embertelenségek – jogok és kötelességek divat-kategória szintjére züllöttek, erkölcsiekben is új formákat ölt a politika, viszonyok sajátos jellegében az orbáni-kétarcúság leli örömét!
Munkaalapú társadalom jön… és erős nemzet áll majd Orbán mögött? Mint gazdasága – mankóval megtámogatva? A nem ismert, még nem mérhető és kiszámíthatatlan tényezőknek, a véletlennek azért sokkal nagyobb szerep jut – hiába őfelségének magabiztossága, persze Erdélyben, hol is másutt! Valószínűség számítást nem alkalmaz? Minek is- elég, ha az erdélyi magyarság egyetért vele, itthoniakat elég, ha rendőrökkel a hátuk mögött kényszermunkára ítéli?
Éhínség és éhbér – jaj, be erős nemzet leszünk! A történelmi tapasztalat az orbáni-útmutatás alapján e társadalom fennmaradását szolgálja? Ajaj!
Pálcát tört a nemzet fölött, de fel is dughatja… a munka mellé nincs igény a transzcendencia iránt (segíts magadon az Isten is megsegít) – anyagihoz kötött bizony, földön-járó, racionális, logikus és jó lenne már leszállni a földre ó hatalom nagy Feje! A tudattal mi lészen, butulunk tovább? (Marad a láger-sláger!)
Hiányzik a foglalat, az erkölcs… társadalmi ösztönök uralkodnak – hiányzik az igazságszeretet! A valóság érzésétől elszakadt a kormány, nincs egy ésszerű eljárása sem… a folyamatok befolyásolására szabadegyetemet tartanak, sajátos eljárás az anyanemzettel szemben – meghúzta a választóvonalat Orbán! Képzelgésétől és illúzióitól való függésből már nagyon elegünk van…
Szörnyű az érzet, tárgyi meghatározása…
mi volt- újjá itt megint, fekete-fehér áhítata
lett koromnak „cukor”- hiánya s harangszaván
jajjá messze hordott összevisszáin még magában- ám,
csőd-ért ismételt-számolatlan kibontva,
a sötét és semmi – már emberszerűn utal lélek-csatára?— (szőke)
Horrorisztikus a jelen… „Az éhségben, a nélkülözésben közvetítődik az üresség…”
A világegyetemben a „nem” a kezdet, a „minden” a vég, és a folyamat a „még-nem”.
Az embernél „nem” az éhség, a „minden” a beteljesültség, a folyamat a remény!
Ám, a világ és az ember folyamatáról legyen is szó, az mindig „latens tendencia”, „reális lehetőség”, de sem a megvalósulás, sem a folyamat törvényszerűségének a feltárása nem érhető el… „a jövőbeli semmi mást nem jelent, mint a mi megnagyobbodott sötétségünket.”
Hajrá Orbán! Álmodj tovább, a jövőd sötét – „a még nem tudott, a még nem lett”!
2011.07.24.