Új szellem-kezdet

A költségvetés kapcsán…

Lám, lám… kilépett, nem lépett ki Gyurcsány és „csapata” (?) – és a kicsinyes bosszú a parlamenti vezetés részéről folytatódik. Lesz frakció vagy függetlenként „lézengenek” a parlamentben, megelégedve munka helyett egy-egy ajándék perccel, minek keretében véleményük címét sem mondhatják el? Tehát nem dolgozhatnak, mert munkájukra nincs szükség? Nevetséges és abszurd is! Mesterházy és Kovács végleg leírta az MSZP-t, ugyanis hülyére vettek egy még nem létező tábort, mely számban és lelkesedésben növekvő (miközben „szeretni kell”)? Rajtuk és a Fideszen is túl fog nőni! Hiába akarnak a megvezetett nép által kapott felhatalmazással élni, mert visszaélnek vele… (ezekhez akar tartozni Mesterházy és „csapata”? – „sokk” sikert nekik!) –

Szíjjártó butaságait hallgatva, mely szerint növekvő a gazdaság és siker munkájuk, a röhögés fogna el normális esetben, de a jelen nem normális… (inkább sírható) - oktat, körtét körtével, almát almával hasonlítgat, és kijött egy éretlen gyümölcs a jövőt illetően. Elszegényedés költségvetése nékik siker! Mert lenyomni és nem felemelni kívánják a hazát! Megszorítások sorozatával nyomorba döntik a népet! A tőke menekül, nincs beruházó, mi van- még Gyurcsány idejéből működő…

Nincs cél csak negatívan – minek kövessük a hatalmat (?) - becsületből, vagy szövetségesi hűségből, akinek az adott szó szentsége nem számít, azt lehet-e követni? Duma és duma (amit ne vegyünk figyelembe?) – és a tett hol marad? Olyan a gazdaság hála Orbánéknak, mint a döcögő lovas-kocsi, ahol a bakon alszik a gazda – ahol a régi dicsőség emlékein való ábrándozással az önteltség, önelégültség vakon bízó veszélyes képzetein nyálát csurgatja (majd csak hazatalálnak alapon megnyugodva e jövő perspektívában) és a lovak, amúgy megszokásból önzetlen munkájukkal és szolgain teszik is dolgukat- húznak! Matolcsy meg nem érzékeli az emberek (emberi) baját. Mondja és mondja bugyuta szólamait. Hogy a munka nem segélyből fizetett – a negyvenvalahány-ezerből felfelé lészen a kilábalás. A szoc.segély huszonnyolcezerötszáz forintja nem perspektíva, és ha van kölcsöne (én teszem hozzá) annak ki a „start-programmal”, ha magas perspektívát fellelni vél, már ott letiltás lészen a való. Mert a szoc.segélyből letiltani nem lehet, de mert munkaszerződése van- vonható a bére, hogy mi marad (?) - Matolcsyt nem érdekli, a hatalom felé (a magasokba) vizslató szemmel, maga valójától bódultan elsáncolja magát az alkotmányuk mögé (merev jogi formulákkal intézve dolgait) – ebből magyarázzák a magyarság sorsát, természetét- és óvatosságát mindennel szemben, ami „idegenből” érkezik? Kintről csak a pénz kellene, de valahogy nem jön, viszont a megszorítások igen… prédikálnak az adóság-válságról, de a tartalékokat elköltötték mol-részvényekre. Nincs derű, nincs jóság és nincs szelídség sem, nem is családbarát (duma ez is!). Harcias uralommal – izomból építkezik a kormány (mert uralomra termett Orbán?), mert így érzi lelke felsőbbrendűségét! Méltánytalan az ellenzékkel és azokkal szemben, akiknek más a véleménye munkájukról… kíméletlenül elbánik velük- uralomra-vágyásban a társadalmi elzárkózottságot emelte törvényerőre. Nem gentleman csak egy „úr”, kiből hiányzik a lovagiasság, figyelmesség, udvariasság, az őszinteség és nyíltság (burkolva összezavar mindent), nincs kötelességtudás sem népével szemben (elvesz és megszorít), férfias helytállás és becsületesség a mesében létezik és mindig újabb keveredéssel elégíti ki eltévelyedett lelkét! Önámítás lett a „köz”felfogás! „Eredményeiből” a kudarc mi realizálható, ezzel viszont nem pótolja a múltnak sok mulasztását- sőt! Zavarossága miatt újraértékelhetővé vált a nemzet fogalma, tisztázásra és elhatárolódásra!

A köz itt zsibog, - itt „remeg”…

hangjaival sistereg.

Föltámadásra rázza öklét,

s márványfalaiban perceg,

hogy királyian üdíti levegőjét a lét, hogy éled

múltba-széledt- képpel végem —  (Szőke Emil)

„Ha optimista vagy, előbb-utóbb csalódni fogsz – de addig legalább jól érzed magad!”

A hatalom kis dolgokra nagy erőt pazarol, a nagyokra már nem marad készség… Matolcsy szellemi téren feszít erőt, s a gyakorlat tudománytalan – hiányzik a kitartó szorgalom, viszont ékes szavú szónoklatára mégis megvan a befogadó közönség (persze csak a parlament kormánypártjaiban)! Ma ismét felfigyel ránk Európa (igaz, hogy negatíve a megkülönböztetések miatt) – a magyar életrevalóságot tesztelik Orbán soviniszta ábrándozásai- Matolcsy úri szerénytelensége kapcsán kialakuló drámák miatt. Mert nem kétséges, csak idő kérdése a családokra rakott terhek gondja összeroppantja a gazdaságot (és az országot) végleg. Növekedő nyomor, a szenvedések minden életpályán – adott bizonyosságok tanulságainak levonása nem történt meg! Tisztes megélhetés, tisztes fizetés (ami csak egyes rétegeknek adott) értékteremtő munka híján elmarad… a legjobb gazdasági rend akkor alakul ki, ha az erők szabadon érvényesülhetnek (a hatalom erejében nem bízhatunk) – de tömérdek a szenvedés. Az új gazdasági rend talpnyalói, hogy miben és mennyiben kívánják korlátozni mások szabadságát - azt, tudják azt viszont, hogy milyen irányba kívánnak haladni, nem tudják – ezért van minden szinten (szinte minden) káosz! Megfeszített munkára nem ösztönöz (a nem megfeszítettre sem), csak fogyatékosságai vannak Matolcsy gazdaságának!

2011.11.26.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat