Orbáni-körítéshez feltétel dukál...
A Fidesz alkotmányozni fog, hol a parlament csak forma? Sajátos helyzetet teremt Orbán, hol sajátosak a feladatok… mennél bonyolultabb, annál jobb elve alapján teremt szükségességéhez viszonyokat. Kesze-kusza halmazatán- aztán már kukorékolhat.
Így lesz a politikusból szájhős, addig tökéletesítenek míg tartalmatlan lesz, mert még tudatukban sem dolgozták fel az ismereteket, és meghamisított ismeretekkel lesz terhes a szöveg, mit nagy-nagy hirtelenséggel az alkotmányba helyeznek. És az ilyen felületesség a leghatározottabban végzetes lenne. A népuralomról szól a demokrácia, arról kell szólnia az alkotmánynak is- írják már le valahol az istenért, hogy ha a megválasztott munkáját nem a nép érdekében végzi, akkor visszahívható legyen.
Valahol Gyurcsány is ráérzett a lényegre (vagy már előtte tudatosult benne), ezért is hívja fel a figyelmet a buktatókra feltételeivel…
“Szerinte az ellenzék csak akkor vehet részt az alkotmányozásban, ha a kormánytöbbség visszaállítja azt a szabályt:
1/ - hogy az alkotmánykoncepció elfogadásához a parlamenti képviselők nyolcvan százalékának támogatása kell. (!)
2/ - hogy indítsák újra az alkotmányozást, és teremtsék meg a széles körű, szabályozott, érdemi szakmai, társadalmi, politikai részvétel lehetőségét. (!)
Ezzel egyidejűleg a szedett-vedett Fidesz vezérelt alkotmányozó bandériumokat (ilyen és olyan tanácsadók, nemzeti konzultációs gittegyletek stb) oszlassák fel." Végül jelentsék ki,
3/ - hogy a hatályba léptetés előtt készek az alkotmányt népszavazásra bocsátani. (!) Gyurcsány Ferenc szerint ez "a világos válasz az újabb kétségbeesett csábításra".
Orbán milyen forradalmat hajtott végre, amivel olyan nagyra van? – rendszert vált, s visszahozza a régit, a múltat- hol az összes szilárd, berozsdásodott viszonyokkal felújúltan, az örökös bizonytalanság, a megcsontosodás törvényeit táplálja és ezzel kíván megújúlni… ide nem elég a szó, a tett is kell- mert viszonyain elavúlt a megszületés pillanatában az a nézet, hogy a múlt vosszahozható, sőt mintának sem jó, hisz’, mi rendi és állandó volt elpárolog, fejlődés helyett csak visszafejlődés van. Mi szent itt? Gazdag és szegény van, s ez milyen társadalmat takar? Számolni nem tanultak- arányosnak mondott adórendszere Orbánnak (s így volt ez a választással is), ezért aránytalan és igazságtalan. A falusi élet bárgyúságába visszagyömködi az embereket, viszont a tulajdont kevés kézbe koncentrálja…
Ez a zsarnokság annál kicsinyesebb, gyűlöletesebb, elkeserítőbb, minél nyíltabban hírdeti erős-államát! Alkotmányozás a „szószék” mennydörgése, a napi sajtó villódzása- politikai nevek, szellemi előkelőségek, a polgári törvények és bűntetőjog, mind-mind egy ember mágikus igéjére hajbókól. A megoldás elmarad minden szinten csak másképp formulázva a feladat- máris megújúlva van?
A nép- az istenáldotta, bár a hatalom intézkedései úgy érték, mint derült égből a villámcsapás, mégis e kishitű kedvetlenségével egy korszakot alkot, hol szívesen veszi, ha belső félelmét a leghangosabban kiabálók túlharsogják. Nyájként fejtegeti az orbáni forradalom titkait.
„Egy ember értéke vagy becse, mint minden más dologé, az ára: vagyis annyi, amennyit ereje használatáért adnak.” Létminimum=éhbér, ennyit is érünk! És még ez alatt is élnek több-százezren, ha nem milliók- szociális segélyen, mit épp elvenni kész a hatalom reformoknak nevezett intézkedések leple alatt! Munkahely ugye nincs elegendő, de Orbán szerint dolgozni kell- miért is? – mert míg tevékenység (valamilyen munka folyik) tart, az ember nem gondolkodik…
Szőke Emil:
Mint kukás-„Faludy” hosszúhajjal,
ujjas-kesztyűvel
mezítlábbal a cipőben, ki- „igazság sodrát hasítja”
pór-nép hangján szárnyasult szándékkal,
ott fénynek telt-
éhemmel, mert- mint árva lélek én már
egy-személyben-
embernek jussát várva,
épp mint, ki- szárazkenyerét dajkálja
kóbór-állatként a nap kereszttüzében bátran
és mégis hősiesen
a félvilággal másképpen éli túl a kort-
ám hazugon harsog, ki- lét-arcába
vágja el nem veszünk…
mivel mást ijesztget a lélek,
rekedten múlhatatlan tárgya kín, s nevetség a tanra…
hogy be jó, a dússág el nem kényeztet,
testálom is újabb századoknak, még ma--
2011.02.14.