Új szellem-kezdet

Mégsem Lenini az út... (?)

Avagy inkább egyet előre, kettőt hátra... gondolja Orbán, “igy es csak oda menyen ki a dolog, hogy a gondtól megszabadul.”

Már a bosszú otthonos,

        a kicsinyes,

        hol aljasul a mosoly-

hogy ne higgy szemednek, izléssel

        adva ott...

Ott, hol kormányzott hajóm

        az akaratokon tévedt el...

Kesernyés ízein,

csalárd beszédein érthetetlen

        a lét... (szőke)

...s jön a következő lépés, a szertartásból tréfa lesz és a retorikából paródia, más-más szinteken, más hangsúlyt, más távlatot kap, a hagyomány friss újitássá, az általános egyénivé válik, az elvontság valósággal, vaskos valósággal telítődik...

Elfajult-kormányzónk már a misztikum felé kacsingat, mit új- alkotmányba beemelni kíván, ott, előtte- az áhítatos bűnbánat együttes és visszataszító végletességében hajthatunk főt! Hisszük, hogy valamilyen érdekcsoporthoz tartozni fogunk, miközben nő a nyomor... cérnaszál választ el bennünket az utcától...

Amit látunk népellenes bűn, átérezni csak az tudja ki már lecsúszott?

- a nosztalgiára alapot adó régi időnek... már kerekedik, körvonalazódik a célzások-formált való, hol a történelem kopottas köpönyegét ránk terítik egy új- alkotmány képében, mit kérnek általunk véleményezni... már itt felébredni késő lett!

Nem számol azzal, hogy minden ember magában hordja s újra meg újra átéli az egész emberiség fejlödését létében és lelkületében, hol örömmel, legtöbbszőr borzongással- az ősidők ösztöneit, sebeit, hiteket, mi- létét körülfonja egymásra rakodó rétegként...

A banki tárgyalások felpuhultak, s minden úgy nem igaz- ahogy van, de másként van köznek adva... jöhet az utca, ha van munkád esetleg albérlet, de a fizetésből vonva az adóság, sokáig az sem megy... a hogyan tovább (?) – kérdése aktuálisabb, mint valaha.

A kormány gorombaságait- vélt- vagy valós ellenségei között osztja széjjel. Célzásaik máris homályossá teszik, ha ugyan nem érthetetlenné szándékait... akadnak ugyan hangyaszorgalmú kutatók, akik találékony kedvükben fejtegetik a valót, ez- amolyan beavatottak játékának tűnik, a kormány rosszalkodó ötletsorozata mégis test-idegen... negatívan ható jelenség marad.

Akinek szó- és ötletcsatáit, mint fátyolon keresztül, inkább sejti a nép- mint valóban érti. Akinek meg szakmán belül szól, két- vagy egyértelműségeit kicsit feszélyezetten és még mindig tájékozatlanul hallgatja, s habozik- maradjon-e velünk- az országban - velük, a kormánnyal... érdemes-e vesződni (?)- kérdése foglalkoztatja.

A kormány- s az Orbáni ötletelés, mi- már törvénnyé válik, miközben a meglévő törvények nekik semmit sem mondanak- afféle szellemi haláltánccá lett, miközben a képek és a gondolatok balettjává magasztosítja saját gyakorlatát a kormány...

A mindig meg-megszakadó testálásaival az ország látszatra egy lépéssel elöbbre jut, de a valóság kettőt hátra gyakorlatát éli át... a csodálok, mert mindig vannak csodálóik és seggnyalók- ők egymást erősítgetik, hogy a szegénység megszűnik, miközben ezreknek mondanak föl... “A hű puli-szavak féluton megálltak...” - “igazságtevés” van, de munka nincs... mégis illúziót táplál- a való meg keserű, kiagyalt mesterkélésével lett újkorinak mondott.

Ahogy jó- székelyem mondja: “Sohasem hittem vóna, hogy olyan rossz ember tudj lenni, ha az egész világ mind mondotta vóna es.”

Tudom- elnehezült bennem is a lét,

napjaimra ég félelmén,

           kérdése rég, még

           elviselni meddig bírom?

És szeszéllyel

           törvényt ül.

Semmibevétel-alapon

ingadozó érzettel,

tudom- a muszáj ír mindent felül.

Elképedve önmagunkra, 

           erején a szenvedés...

Itt rozsdál rá az égi tan-

           és ékít még a köpönyeg-rés,

mi juttat egy foltot nekem is a lelki-cserén?-- (Szőke E.)

Ha Istenben nem hiszel, pokolba- ha a hatalomba nem, börtönbe kerülsz... és én e hatalomba nem hiszek, mert taktikából, önző érdekből letértek a tiszta útról. A jellem is a tekintélyelvűség alantas hatalma alá került. Miért hiszi Orbán, hogy az ügyes szónoki tehetsége tetszetőssé teheti, s vele elfogathatóvá a tévedést, kiábrándult népet miért áltatja szenvedélyességének forgószelével? Mert a hátamögött ülő sajátjaitól teljes az elkötelezettség (?) – a KDNP részéről fenntartás nélkül kapja a fejbólintást (?) – Semjéntől a helyeslést, a szolgalelkűséget (?) – ‘tagjaitól a talpnyalást (?) – mert ez az igazság! A forradalma mit ígéretként hozott, a valóságban már átíródott... családi adózás, a szegény-gazdag viszonylatában a szociális igaztalanságát hozta- bizonyította be. S éppen Orbán ki- a népnek, a szegényeknek, a családoknak, nyomorgóknak, a nincsteleneknek, a keresőképteleneknek a leghangosabb, legbátrabb védője volt a választások elött (mert eddig annak is mondta magát, már látjuk a politika érdeke felülírta szavait!) - ellenünkre cselekedett. Enyhén fejezem ki magam- mikor azt mondom, legalább is erkölcstelen...

A közérdek hírdetve van, de háttérbe szorul a gyakorlatban és az előnyt élvező Fidesz-érdek mögé került. A “parasztvakítás” folytatódik!

Ezért is mondhatom, idézhetem ide- már a léleknek arisztokratának kell lennie... “hogy intakt maradhasson egy későbbi demokratikus forradalom számára”!

2010.10.21.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat