Új szellem-kezdet

A jó, a szép, mint lényeg a társadalom és az egyén kiteljesedéséhez. A valóság mélyebb átélése, a lelki egyensúly kialakítása utáni vágy. Szívedben a kedvetlenség ördöge? Mondd ki, mi fáj, s megkönnyebbülsz. Ezt tettem én is...

„Bunkók” vagyunk?

 

Matolcsy szerint igen… a hagyományos magyar vendégszeretet elveszett- kiveszett a magyarból. Volt kitől tanuljunk, mert a hatalomból már minden szeretet kiveszett- vagy nem is volt talán! A gyűlölet kijózanított bennünket, hol a hanyatlás csírái legelébb a hatalomban bontakozott ki… nem helyes állampolitikai és hülye gazdasági intézkedéseik siettették a válság elmélyülését. Nincs béke csak békétlenség… már híveik is elfordultak tőlük, pár „agyament” kivétel csak!

Adópolitikájuk sem jött be, a remélt bevételek elmaradnak… antagonizmus van mindenben, mit kitaláltak- abban a feszültség nő, abból feszültség keletkezik, így megáll az előrehaladásban az is mi még be sem indult… stagnálás lett a viszonyok megmerevedtek, szükségletekben, ellátásban is akadályok sora lelt- bizonytalanság van, hol kiéleződött a küzdelem, mind a politikában, mind a gazdaságban…

Ostobák vezetnek bennünket és orrunknál fogva tartanak, mert ha elengednének bennünket, uralkodó mivoltuk elmúlásával járna együtt. Félnek odafenn… rendőrséget próbálják toldozgatni, bár egy valami jól sikeredett – az a kommandós csoport- a „fekete-sereg”! De az elmúlás tényét még így sem tudják teljesen elködösíteni, hiába keltenek velük félelmet.

Orbán az államot egy nevelőintézetnek fogja fel, ehhez szükséges eszközként a vallást is „odakeverte”! Reális összefüggést nem találunk mi ösztönzést adna a jövőhöz… a létezőből és a nem létezőből semmit fel nem lelhetünk, mert vélt, és valót nem közvetít. Amit vélünk azt nem tudhatjuk, mégis Orbán az egész hatalmát rá építi, és nem tudhatjuk, hogy a sokféle létező mindegyike az-e, aminek állítják, vagy az ellenkezője? Lelke sóvárog a „teljességre”, miközben egy népet aláz meg és „hajszolja” a pénzt, azaz mindent elvesz! Kicsinyessége viszi szakadékba a nemzetet!

De konzultálni akar, persze az eldöntött kérdéseket teszi fel, itt már mindegyis a válasz! Arra sincs normális érv, hogy az alkotmány, a „hitvallás” úgy valósul meg, ahogy kell, létezik és létezni fog, vagy majd lészen ezerszer toldozott-foltozott… mert keretet sem biztosít a normális léthez - de nem is gondolhatják még igazságosnak sem!

Kényszerek viszont vannak… viszályszítás a törvénykezésben (a visszatörvénykezésekkel) – ügyeskedés és fortélyos huzakodás, amelyben sem az állam, sem az alkotmány nem válhat tökéletessé, de még használhatóvá sem a mindennapi élethez… a filozófusok üldözése folyik, és nem kérik ki véleményüket csak mérlegelés nélkül elutasítják őket… miért is? Pedig az összes tudományok kelyhe lenne a filozófia!

Torzsalkodás, irigykedés és gonoszság van, értelem ehhez nem idomul. A nép, vezért akart… megkapta, de nem a jót - a rosszat.

Ők ármánykodnak a nép ellen (politikájával száműz embereket, lásd. Orvosok, ápolók) – ellenzéket lefejezi, ha kell hamis vádakat koholtat, a piszkos munkát másokkal végezteti el…

Hogyis volt előtte, a választáskor? Mosolygott? – igen. Ígért? – igen. Hihettük, hogy értünk- és szelíd lesz? – igen. És most mit érzünk? – hogy hamis, s tányérnyalóinak, barátoknak oszt és osztott hivatalt… nékik teremtett munkát, szabadságszeretetünket majd börtönökkel oldja meg, hol – ha önellátó nem leszel, éhen halhatsz, mint idekinn. Szükségképpen!? Hánytorgunk a lét és nemlét között…

És mit tesz az ellenzék? Az egyik szalonkodik, a másik feljelentget, a harmadik bomlaszt… szerintetek ez normális? Minthogy mindenik hiszi felismerte a lényeget, s így ad hangot a véleménynek – e tettek látszatot hoznak, a „nagyok” nem tisztelik, őket- minden ürügyet kieszelnek, minden hangra figyelnek, csak el ne szalasszák tönkretenni a demokráciát!

Ahogy Kosztolányi mondaná- borzongató érzést nyújtva a hangulatnak- „Én mindig temetek, temetem a tegnapot… vissza sose térő élőket, holtakat, még élő lázakat, könyveket, mindent, ami rohan, illan körülöttem” – és megyünk neki a szakadéknak, mert vezérünk összeférhetetlen, neki megy népének és Európának is, ha úgy ítéli meg a helyzetet!

Kezdetben még ízlelgettük a tavasz mámorát, de a hatalmak – mára bizonyossá vált – a hatalomért váltják egymást (!) – a megújulás nemhogy folytatódik, de el sem kezdődött – elsuhant a pillanat… félelem panasz-sokaságán, hol a lét egy nép kifosztottságával van keserűségében, s nézi, csak nézi az idő múlását, hogy talán véget érhet ez a rémálom, ha nem elébb – három év múlva! Zátonyon a hajó Kapitány!

 

Külső világom,

belső problémámmal már formát bont.

Mint alkotás, kit megmunkált a szobrász… rohanok

a vakvilágnak valószínűtlen… talán szerencséltet

némi viszonzással ott a sors-

Ott, hol a sors ily’ furcsának megalkotott… (?)

A kor anyaga vagyok, barát és ellenség Egymagamból,

hol már szólít valóm: Uram hagyja el álomszigetét, most! – (Szőke E.)

 

u.i Az összes választókorú körében a vezető kormánypárt támogatottsága a januári 34 százalékról májusra 24 százalékra esett, azaz a kezdeti 2,7 milliós szavazótábor mostanra 1,9 millióra csökkent. Emellett hatalmasra, az év eleji 43 százalékról 53 százalékra duzzadt azok tábora, akik egyetlen pártot sem választanának.”

„Szakítás: szellőztetni szívünk szobáját.” (!)

2011.05.13.

www.jellem-ismeret.hupont.hu

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 291
Tegnapi: 228
Heti: 519
Havi: 6 126
Össz.: 352 333

Látogatottság növelés
Oldal: „Bunkók” vagyunk?
Új szellem-kezdet - © 2008 - 2017 - pyrrhus.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »