Megélhetési politikusaink...
“El kell végeznem a munkát,
amit én jelöltem ki magamnak”.
Csöndemet veri a baj, ránőtt a zaj...
félre-rúgva lesnek, furcsán
kurjongatnak a csendnek,
szólnak dícsérőleg.
Lázában a lét-
míg cserepein mély-nedvessége
gondolatnak érlelődik,
ott még, embersége mossa árkait.
Így váltom magam a szolgaságból, míg más-
időm maradékán a napok rendjére forognak,
s a “fénysugarak”
hálóikba fennakadnak mind -- (Szőke Emil)
Mercédesz, Opel, Audi autógyártás és fejlesztései....2ezer- 8száz- 1ezer munkahely lesz vele és ki tölti be(?) - nem más mint a gödi Samsungot is- a szlovák. Nekik megéri buszokkal hordani a munkásokat, nekünk itthon nem, bár voltak már nagyképű hivatkozások arra- miszerint, oda kell költözni, ahol munka van... és erre lehet családot alapítani? Helyenként és időnként felüti fejét a kór, mit elmebajnak kell nevezni. Autógyártás, mint tüzoltás talán bejön- hosszútávra nem, mert a fizetőképes kereslet igencsak megcsappant... ugyanakkor a nyugat már belefogott egy modernabb konstrukcióba, nálunk meg avul a dolog...
Elfelejtettük talán, hogy a válságnak nevezett gazdasági-“járvány” egyrésze csengett csak le, a java még ezután jön... magyarán nincs vége. Pénzügyi-válság még magával ránthat mindent.
Orbán, ha már nem tűzoltással foglalkozik, majd- változtathatná inkább a szemléletet... enni mindig és mindenkinek kell, a mezőgazdaságot fejleszthetné inkább, illetve kormányát abba az irányba igazíthatná ... sertéstenyésztés, tehenészet, baromfiágazat mellett a nyúlágazatot is fejleszthetnék, Matolcsyból sajnos semmit ki nem nézek, az orráig nem lát, Semjén meg a “malasztot” nyomná belénk... ilyen emberekkel nem sokra megy az Elnök. “...csiklandoztatják fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.” (Timóteuszhoz 3-4.)
A mezőgazdasági termékfeldolgozókat kell ösztönözni.. vannak pályázati pénzek- vissza nem térítendők, komplex támogatások, miért nincs propagálva, talán valami protekcionizmus alapjaira épül? Ebből lészen majd a gránit-alap? Rengeteg olyan falu- kistérség van, melyet a háztáji ágazat fejlesztésén belül, csak kihelyezésekkel megoldható volna a “probléma” (törzsállomány, ketrecek, táp...stb) erre épülhet rá a következő lépcső a feldolgozás például... és nem olcsón kivinni, majd kinn búsás haszon mellett feldolgozzák és drágán visszavesszük, ez nem üzlet- nem is tudom minek nevezni csak “szarakodásnak”, mert odafenn a leglustábbak.
A határidőket a választások miatt módosítani kellett volna, aki van még- már nem foglalkozik vele, aki meg nincs vagy lesz, nem ez az első gondja tehát még nem foglalkozik vele, a határidő legjava meg október közepén lejár- szóval mi is van?
Az emberek kétharmad-részének meg fogalma sincs a pályázatokról, s ha volna is azt sem tudja, hogy indulhat meg- erre már ráépült a “maffia” és szép nagy summáért meg is csinálnak mindent...
Aztán itt van a gyógynövény-termesztés, nagy lehetőség lehetne- hiszen a gyógyszerkutatási- “kedv” lecsökkent a pénztelenség miatt... (a világban is). Majd ráépülhetne a feldolgozó ipar!
Szóval és tettel javaslom e nagy-forradalmi arculatnak, hogy kössünk a cél érdekében fegyverszünetet és teremtsük meg közösen jövőnket... vagy, ha a politikai kis-stílű csatározásokat választják odafenn, akkor “háborút” veszítenek! (legalább is hosszútávon nem nyerhetnek).
A gazdaságot hozzáértő emberekkel vezényeljék, mert ami van jelenleg- az minden csak nem hozzáértés... éppen ezért volna fontos, hogy felébressze és felvilágosítsa a fejletlen- “megfélemlített” régiókat lehetőségeikről. Megtévesztett isten háta mögötti falvakat így lehet helyzetbe hozni. Ne a tőkés szabja át a még meglévő utat is, hanem a dolgozni akaró és bíró kisparaszti réteg építhesse a saját útját! Ahogy jó-székelyem mondja: mert “tulok ökör, szóga, szuka kutya, bak macska, út mellet való főd- a gazdát meg nem gazdagittsa.”
A tőkés a tisztes felvásárlás lehetőségét adja meg és segítsen a szervezésben is, a haszna is meg lesz... nagy próbatétel, de megéri... micsoda megvetnivaló lusta, tunya, lomha közömbösség uralkodik odafenn? – a nyájat a kolomposok terelik margóra (!)
Pénzüket intézik, nyugdíj-korkedvezmény elrendezve részükre- és minden ellátás csak nekik jár miközben ásítoznak, unatkoznak, újságot olvasnak mikor a “parlamenti-szeánszon” megjelennek.
Szégyen! – mert lenn eközben munkanélkül a java, és nincstelenségével nem tud mit kezdeni- azon keveseknek, kiknek jutott munka meg a létminimumot viszik haza. Irányítani kell, “kormányozni” urak... úrizálni, hatalmaskodni- élni kicsinyes bosszújuknak mindenki tud, ehhez még iskola sem kell, de csak felébred ez a nép egyszer és választani is úgy fog, ahogy azt kell.
A kormányon múlik, segít-e (mert választóiktól erre kapták a meghatalmazást) - vagy a maguk szűk hivatású körén túl senkivel és semmivel nem törődnek, csak a maguk zsöllye-kényelmével, emésztésükkel, gondtalanságukkal és bogaraikkal... ők volnának a homo-genius? – a végletek emberfelettije mind?- munkakerülésből “él(dekl)ő” teremtésmániások. Az “alkotni vagy élni?” a dilettánsok dilemmája.
Új kor, új jelző, megélhetési...
Lennék inkább renegát, mint hitvány.
A teljesség kedvéért csak-nem árt.
Túlpuccos természetén a lakáj
szolgain hajlong- fél ahány
derék-szöge én-érdekén
szívembe így talált— (Szőke Emil)
2010.09.26.